A kémiai elemek új termodinamikai rendszere: a T-modell és a világegyetem

Kedves ​Olvasóm! Közel hatéves fizikai-kémiai alapkutatás eredményét tartja kezében. A könyv áttörési kísérlet: a termodinamikát – főleg az entrópia-törvényt – mellőzve 1869-től áll fenn a kémiai elemek Mengyelejev-típusú periódusos rendszere (P-modell), amely közben átment sikertelen kvantálási – kvantumelméleti-kvantumfizikai – kísérleteken és fennmaradt az oktatás minden szintjen. Megkíséreltem ezt a mulasztást pótolni és alkalmazni a termodinamikát az elemek rendszerére a T-modell megteremtésével. Minden próbálkozásom, hogy a T-modell koncepcióját elfogadtassam, kudarcot vallott, nem jutottam publikálási lehetőséghez. Kénytelen vagyok hát magam költségére kiadatni a könyvet, megkísérelni ilyen módon megszerezni a szakmai és a „laikus" közvélemény érdeklődését és rokonszenvét. Nem a MTA-nál szerzett tudományos fokozatomban látom a jogcímet arra, hogy szakmámtól távolálló fizikai-kémiai témával foglalkozzam. Ilyen jogcíme mindenkinek van, aki szenvedélyesen érdeklődik a világegyetem, szűkebb környezete, a Föld fizikai-kémiai valósága iránt és a tudomány megszállottságával keresi-kutatja a valószínűnél valószínűbb fizikai világ törvényszerűségeit. Nem hiszek a kutatási monopóliumokban: minden ember szuverén joga, hogy felismerve a szükségszerűségeket, a természet és a társadalom törvényszerűségeit, tegye valóban szabaddá magát. Ezért folyamodom olyan fizikatörténeti utalásokhoz, amelyek szemléletesen illusztrálják, miként avatkoztak be – látszólag illetéktelenül – egymás kutatásaiba tudósok és nem-tudósok és gazdagították a tudományokat. Ez vezetett többek között a tudományok differenciálódásához és egyúttal integrálódásához, amikoris a vélt és valóságos „határokat” nem tisztelve mentek át egymásba a tudományok, szakadt szét az ókori filozófia egysége főleg matematikára és fizikára stb. Itt minden azon múlik, hogy e tudományok alapjai és „áltudományai” mennyiben találnak közös érintkezési felületet, legalább két személynél; ha igen, ezt a „közös pontot” persze akkor is meg lehet keresni és találni, ha a tudományok művelői alapjában véve nem „szakmabeliek”, de van kölcsönös, szubjektív jellegű törekvés arra, hogy egymás tudományterületét alaposan – tehát nem dilettáns módra, felületesen! – megismerjék és műveljék. Eredhet egy ilyen törekvés akár gyermekkori vonzódásból is egy bizonyos tudományág felé, aminek teljesülését akkoriban valamilyen külső okok – például a szegénység szinte dantei bugyrai! – megakadályozták, az életpálya egészen másfelé kanyarodott, bár a vágy, az érdeklődés fennmaradt és „titkos”, szenvedélyes olvasásokban, társalgásokban, vitákban, netalán konkrét iskolai kísérletezgetésekben jutott kifejezésre.

Mutass kevesebbet