A kémikus, a pszichiáter, a jogász... és az irodalomtörténet

"Csillagra akasztott homály!" Ezt a sort, József Attila gyönyörű verssorát választottuk annak a konferenciának a címéül, amelyet 2005. október 11-12-én rendeztünk meg az ELTE Bölcsészettudományi Karán. A cím semmit sem árult el a rendezvény profiljáról. Elegendő volt azonban rátekinteni az előadók névsorára, hogy világossá váljon a rendezők szándéka. Igaz, hogy akad közöttük több olyan szakember, aki már korábban is publikált írást a költőről. A Zrínyi kutatóként ismert Kovács Sándor Iván azt a képet egészítette ki előadásában újabb adalékokkal, amelyet József Attila és a régi magyar irodalom kapcsolatáról korábban rajzolt föl. A Weöres Sándor életművében otthonosan mozgó Kenyeres Zoltán is egy régen elejtett szálat vett föl, amikor elemzése középpontjába a (Magad emésztő...) kezdetű töredéket állította. A költő kultúra-fogalmát szemügyre vevő Agárdi Péter sem tagadja meg korábbi önmagát, hiszen pályája egy szakaszában, az életművet kritikatörténeti szempontú vizsgálatnak vetve alá, szinte József Attila-kutatónak számított. Szegedy-Maszák Mihály, Bárdos László vagy Payer Imre az emlékév során nem először nyúlt József Attila-témához. Mégis elmondható, hogy olyan kutató, aki hivatásszerűen foglalkozik a nagy költő életművével, nem szerepelt előadással a konferencián. Az előadók sorában találunk viszont kémikust, nyelvészt, pszichiátert, teológust, irodalomelméleti szakembert. Kötetünket e konferencia előadásaiból állítottuk össze. A résztvevők közül egyedül Szegedy-Maszák Mihály dolgozatát nem áll módunkban közölni, mert ő, József Attila idegen nyelvre fordításával kapcsolatos előadását, egy nagyobb munkájába fejezetként beépítve teszi közzé.

Mutass kevesebbet