A kentaur és az angyal

"Ezek az esszék és tanulmányok több mint negyedszázad alatt kerekedtek kötetté. A Liviusról szólót 1941-ben írtam, a Lunacsarszkijról elmélkedő írást alig néhány hete. Hivatásbeli irodalomtanári létem természetes közvetkezménye, hogy a nem középiskolás fokú oktatómunka egyes kérdéseivel és történelmi múltjával tudományos igénnyel foglalkozzék. A művészetről írva - a szakmai felelősséget érző író és az irodalmat tanító tanár egyaránt kénytelen olykor az irodalom szaktudósává lenni. Egy-egy esszé vagy hosszabb tanulmány egy bizonyos tárgyról vagy tárgykörről ad felvilágosítást, de így együtt a válogatás már túl az egyes témák esetlegességén a szerző irodalomtörténeti és irodalomelméleti hozzáállását, elmélkedői arculatát mutatja az olvasónak. De talán azt sem felesleges hangoztatnom, hogy ez a tudományos igényű kötet - egy író tanulmányainak gyűjteménye, és az író számára sohasem lehet mellékes a megírás művészi szempontja. A tanító tudatni akar, az író mindenekelőtt a lélek gyönyörűségét akarja felidézni, még akkor is, ha közben oktat és nevel. Szeretném tehát, ha ezek az írások, miközben egyet-mást közölnek az irodalom világából, egyben mint maguk is irodalmi művek érdekes olvasmányul is szolgálnának, az érdeklődő olvasóknak is, a vitára kész szakmabelieknek is."

Mutass kevesebbet