A képmutatás szépségei

A kötet Gyárfás Miklós újabb novelláit tartalmazza. Az írások nagyobb részében a történelem elhivatott képmutatóit, igazmondóit vonultatja fel a szerző, hogy szembenézésre késztesse önmagát és olvasóit, számos novellája rejtett vallomás életéről, közvetlen környezetéről. Az író gazdag élettapasztalata és műveltsége mellé virtuóz írástechnika társul. Talán ez is a titka könyvei nagy népszerűségének, hiszen valamennyi műve bővelkedik logikai rejtvényekben, elgondolkodtató fordulatokban. Novelláiban rendszerint egy olyan meghatározó pillanatot választ az ábrázolt hős életéből, amelyben a szereplő idáig megtett újta éppúgy látható, mint sorsának további alakulása. Az események sűrítése, a megelevendő idő- és téregység zártsága miatt joggal állíthatjuk, hogy Gyárfás Miklós, a vérbeli drámaíró itt sem tagadja meg önmagát: az írások akár eredeti egyfelvonásosoknak is felfoghatók. A novellák fő erőssége a drámai alaphelyzet mellett a lendületes dialógusvezetés. És miközben e különös "papírszínházban" teremtett szereplőik helyett ezúttal a teremtő szerzők lépnek színre, az író valódi csapdát állít a gyanútlan nézőnek. Mert igaz ugyan, hogy a színen Euripidészt, Shakespeare-t vagy Talmát, a nagyszerű színészt láthatjuk, de amit elmondanak, az Gyárfás Miklós készülő drámaesztétikájának egy-egy fejezete, előtanulmánya. Ha tehát röviden meg kellene határozni a kötet jellegét, jobb híján azt mondhatnánk, hogy A képmutatás szépségei egyfelvonásos drámákba rejtett, novelláknak álcázott dramaturgiai példázatgyűjtemény. Vagy hitvallás?, számvetés? Mindenekelőtt: szellemes, szórakoztató olvasmány.

Mutass kevesebbet