A keresztény tökéletesség gyakorlása II.

A szerénység szükségességéről, mások tekintetében. A szerénység alatt itt oly külső viselkedést, az érzékeknek oly fékentartását, másokkal való érintkezésünk és társalgásunk oly mérséklését, minden mozdulatunk és eljárásunk oly szabatosságát értjük, hogy az mindenkinek, aki csak lát bennünket, vagy velünk szól, épülésére szolgálhasson. Sz. Ágoston mindent, mi a szerénységre vonatkozik, e rövid szavakba foglal össze: »Semmi se történjék viselkedésiekben, ami bárkinek tekintetét megsérthetné, hanem igenis az, ami szent állapototokhoz illik.« Nem szándékozunk itt annak részletezésébe bocsájtkozni, miben kell szerénységet tanúsítanunk, vagy tüzetesen jelezni, ami avval ellenkezik. Ez alkalommal elég legyen szent Ágoston azon általános szabályára utalnunk, melyet a szentek s a lelki élet oktatói mind elfogadnak és ajánlanak: »Úgy rendezd és szabályozd cselekedeteidet, hogy azok senkit és semmi módon meg ne botránkoztathassanak, hanem ellenkezőleg, mindenkinek épülésére szolgáljanak. Egész külsődön a vallásos komolysággal és illedelmességgel párosult alázatosság tündököljön. Ha ez igaz szívből ered, akkor olyan lesz viselkedésed, amilyet a szerénység követel.

Mutass kevesebbet