A keresztes hadjáratok és az Árpád-kori Magyar királyság

A keresztes hadjáratok több évszázados története a középkor egyik legfontosabb eseménye a Német-Római Császárság és a Pápaság közötti invesztitúra küzdelmek mellett. Mohamed katonái ellen először a 8-9. században indítottak ellentámadásokat a latin kereszténység államai és a Bizánci Birodalom, majd 1095-ben II. Orbán pápa felhívására szervezett és összehangolt hadjárat kezdődött a muzulmánok által elfoglalt területek - elsősorban Jeruzsálem és a Szentföld - visszavételére. Az első hadjáratot a középkor évszázadaiban több is követett, és ennek az egész kereszténységet megmozgató katonai vállalkozásnak volt részese az Árpád-kori Magyar Királyság Szent István király uralkodásától, a I I. század első felétől kezdve. III. Béla uralkodása idején, mikor a magyar állam a korabeli Európa számottevő politikai súllyal rendelkező állama lett, már magyar keresztes vitézek is indultak a Szentföld visszavételére, II. András 1217-ben pedig maga vezetett hadjáratot a Szentföldre. Az Árpád-kori Magyar Királyság ezekben a századokban egyre több szállal kapcsolódott a latin kereszténység többi országához: a Német-Római Császársághoz, a Francia és az Angol Királysághoz, Velencéhez és természetesen a Pápasághoz. Ugyanakkor a Bizánci Birodalommal is erősödtek a kapcsolatok. A kor érdekes ténye, hogy Magyarországon élő muzulmán diákok (böszörmények) tanultak a Kelet híres iskoláiban. Terplán Zoltán, a Thúry József Medievisztikái Kutatócsoport tudományos munkatársa, több éve foglalkozik az Árpád-kori Magyar Királyság külpolitikai kapcsolataival. Könyvében a keresztes hadjáratok magyar vonatkozásait állítja a középpontba kevéssé ismert részletek és összefüggések bemutatásával. A szerző nemcsak szakembereknek, tanároknak, diákoknak ajánlja művét, hanem mindazoknak, akiket érdekel ennek az izgalmas korszaknak a politika-, vallás- és hadtörténete.

Mutass kevesebbet