A keresztyén tanítás rendszere

Az egyháznak időnként számot kell adnia a hitéről és a tanításáról. Ez azért van, mert az emberi értelem időről időre szélesebb szellemi-lelki területeket vesz birtokba és újabb eredményeket tár föl. A keresztyén gondolkodás ezeket az eredményeket mint eszközöket mindig igyekezett felhasználni, és ma is ez a törekvése, hogy ezáltal a kijelentés igazságát minél pontosabban és gazdagabban tárja az istenfélő hívek elé. A szerző azt szeretné bemutatni, hogy a keresztyén gondolkodás történelmi fejlődése egyben annak tartalmi gazdagodását is jelenti. A tartalmi gazdagodás viszont akkor következik be, ha a keresztyén teológia is igyekszik méltányolni az adott kor tudományos eredményeit és szemléletét. Nem úgy, hogy más tudományok eredményeit ő akarja megszabni, sem nem úgy, hogy a saját igazságait más tudományok által szeretné igazoltnak vélni. Az olvasó most egy olyan gondolkodásmóddal találkozik, mely szerint a teológia mint keresztyén hittudomány önálló szellemi kategóriaként jelenik meg, mert a tárgya jellegzetesen elkülönül minden más szellemi terület tárgyától, ugyanakkor mégis kapcsolatban marad velük oly módon, hogy csak szemléletet kölcsönöz tőlük eszközként. Először tehát e könyv szerzője arra a kérdésre keresi a választ, hogy az ember általános intellektuális tevékenysége körében hol helyezkedik el az, amit mi teológiának, illetve az egyház tudományának nevezünk. A tudományok, a filozófia, a művészetek és a vallások bemutatása kapcsán minduntalan arra a következtetésre jut, hogy a keresztyén gondolkodást vagy hitismeretet külön szellemi kategóriaként érdemes kezelnünk. Végtére is ez a distinkció majdnem minden komoly dogmatikus esetében megtalálható, de alig van olyan közöttük, aki a teológiáról ki merné mondani a külön kategóriába való tartozás lehetőségét és tényét. Helyette valamennyien tudomásul veszik azt a profán besorolást, miszerint a keresztyénség a világvallások egyike.

Mutass kevesebbet