A keselyű hat napja

Hosszú ideig nem történt semmi, aztán Tamatha lassan megfordult. Szikár férfi állt szemben vele. Nem lőtt, nehogy egy golyó kirepüljön az ablakon, mert ha eltalál valamit, felhívja a járókelők figyelmét az épületre. Csak akkor kockáztat, ha a nő sikoltozni kezd. De a lány csöndben maradt. Homályosan látott, de azt kivette, hogy a homályos alak egy kézmozdulattal elküldi az ablaktól. Lassan az íróasztala felé indult. Ha meghalok, gondolta, előbb látni akarok. A szemüvegéért nyúlt, és felemelte, hogy a szemére illessze. A hórihorgas megvárta, amíg a lány felteszi a szemüveget, mintha megértett volna valamit Tamatha lelkiállapotából. Aztán meghúzta a ravaszt, egészen addig szorította teljes erőből, amíg az utolsó töltényig ki nem lőtte a tárat, az elhasznált hüvelyek oldalt kirepültek a géppisztolyból. A golyók megtáncoltatták Tamathát, a fal és a dossziéraktár között vonaglott, szemüvege leesett, haja összekuszálódott. A szikár férfi megvárta, míg a szitává lőtt test lassan alábukik a padlóra, majd megfordult, visszament a köpcöshöz, aki már végzett is az emelet átfésülésével. Kimért nyugalommal, minden sietség nélkül lementek a földszintre.

Mutass kevesebbet