A keskenyfilm vágása

Ha váratlanul felmérnénk amatőrfilmes tevékenységünket, és összevetnénk néhány adatot: hány tekercs normál és (most már) S-8 mm-es film hever rendezetlenül klubjaink, szakköreink, stúdióink gondosan elzárt szekrényeiben, és milyen kevés anyagunk van megfelelő módon készen -, az összehasonlításkor nagyon rossz eredményre jutnánk. De mit jelent az, hogy rendezetlenül? És mit az, hogy megfelelő módon, készen? Az utóbbi kérdésre hosszabb a válasz. Késznek csak az a film nevezhető, amelyet a laborálás után vágtunk, felirattal láttunk el, hangosítottunk. S arra a dobozra vagy tárolásra használt nylonzacskóra, amelyben hangszalagjával együtt a filmet elhelyezzük, külön cédulát is ragasztunk, ill. teszünk. Esetleg nedvesítőanyaggal is ellátjuk, mert a film szárad, és a száraz film ragasztása szétpattog. Az előbbi (igencsak ismert) fogalomra: rendezetlenül - rövidebb a válasz. A vágatlanul, feliratozás, kísérő hang és címjelző cédula nélkül (vagyis befejezetlenül) elhelyezett filmanyag: rendezetlen. Országjáró tapasztalatból tudjuk, hogy "könnyebb forgatni, mint vágni". S ha nem egészen úgy sikerül a forgatás, ahogy terveztük, sokszor elmegy a kedvünk a további munkától is. De ha jól sikerült, szép anyagot húzunk ki az előhívótankból? Sokan talán nem is sejtik, hogy csak most kezdődik a munka "dandárja".

Mutass kevesebbet