A kincs

Alois ​Jirásek történelmi regényeinek sorában, a többkötetes huszita krónikák és a múltidéző nagy és terjedelmes alkotások mellett „A kincs” első pillantásra jelentéktelen kisregénynek látszik. De ez az első, felületes benyomás – mint általában mindig – téves és helytelen. A regény jelentőségét, fontosságát Jirásek alkotásainak sorában elsősorban a kor szabja meg, amelyben lejátszódik: a fehérhegyi csatát követő „sötétség” utolsó esztendei, amikor már utat tört Csehországban is a felvilágosodás és harcba szállt a feudális nagyurak népellenes elnyomásával, a jezsuiták minden szabad gondolatot üldöző szellemi terrorjával. A regény befejező akkordja a jozefinizmus korszakának leglényegesebb mozzanata, II. József türelmi rendeletének kiadása 1781-ben. A regény központi alakja Kamenicky doktor, a felvilágosodás képviselője, aki szinte szemünk láttára alakul át kozmopolita humanistából népéhez megtérő, a nemzeti újjászületésért munkálkodó gondolkodóvá. Ebben nem kis része van a regény népi hőseinek, az atyái hitéhez, hagyományaihoz hű Bartodejszkynak, a fiatal Horáknak, aki az üldöztetést és meghurcoltatást is vállalja a nép szolgálatában. A kerek és drámailag egyre fokozódó cselekmény egy ősi vár romjai közt vélt kincs keresése körül játszódik le, és rajta keresztül Jirásek érett írásművészettel mutatja be a kort, az akkori társadalmat, az aranyra éhes főnemességet, a népet halálra hajszoló ellenreformációt, és ugyanakkor lelkesült vonásokkal ábrázolja a népet, meg nem alkuvó hűségét, kitartását a nemzeti hagyományokhoz. Jirásek regénye a cseh nemzeti újjászületés csíráit nyomozza és végső következtetésében az olvasó elé tárja az elpusztíthatatlan, erejében egyre megújuló népi erő nagyszerű távlatait.

Mutass kevesebbet