A kis háziasszony

Nem ​egyszerű dolog a házasság. Az ember minél több időt tölt el benne, annál több oldalát ismeri meg, s ezek akár tökéletesen ellent is mondhatnak egymásnak. Nincs két egyforma házasság, épp ezért nincsenek örök érvényű igazságok sem. Vannak alapvetőek persze, de csak ezeket tudni nem elég. Hiszen ezen az alapon bárkivel együtt élhetnénk, mindegy lenne. Igazából csak botladozunk, s reménykedünk. Ha azt hisszük, hogy régen könnyebb, egyszerűbb volt, hamar szembetaláljuk magunkat a világ-és magyar irodalom nagy regényeivel, tragikus házasságaival, tele szerepkeveredéssel és útkereséssel. De, nemcsak szépirodalmi formában találkozhatunk felemelő és mindennapi históriákkal, megelevenednek azok a szakácskönyvek lapjain is, mert enni ugye mindenki szeret, így a jó étel-jó élet párhuzamnál maradva, legalább az ételek elkészítésének szabályait megtanulhatjuk. S ki tudja? Talán egy kellemes ebéd után könnyebb utat találni a másik emberhez is. Van olyan szakácskönyv, mely ilyen analógiásan gondolkodik a házasságról és a főzésről. Szerzője, saját bevallása szerint, húsz év tapasztalatát gyűjtötte össze benne, hogy lányának átadhassa tudását, megkönnyítve a házasság első éveinek nehézségeit. Egy teljes háztartás vezetésének részletes szabályait találjuk meg ebben a könyvben, amely ma már történeti érdekességgel is bír, hiszen az 1920-as, 1930-as évek életmódját tartalmazza. Jogosan kérdezhetjük, hogy mit mondhat nekünk ez a könyv 2010-ben, mikor minden megváltozott már körülöttünk?! Sokat. Olyan szép irodalmi nyelven és olyan tisztelettel ír Arányi Mária A kis háziasszony című könyvében két ember kapcsolatáról, (a háztartásvezetés és a főzés mellett) annak buktatóiról, s olyan precizen elemzi a lélektani okokat, hogy egy idő után gyanút fogtam. Ez a nő nem lehet egyszerű háziasszony csupán, olyan olvasott, okos – igy utánanéztem. Meglepetésemre ekkor derült ki, hogy Arányi Mária nem más, mint Huszka Jenő felesége, Glatz Oszkár növendéke a Képzőművészeti Akadémián, a II. világháború előtti korszak talán legrajongottabb újságírónője, később férje életrajzi regényének írónője.Ezt tudva még meglepőbb az az őszinteség, amellyel a házasságukról ir. `Szabadság abban az értelemben, hogy mindenkit azt teszi amit akar, nincs. Gátak vannak. Kell, hogy legyenek. Rendes ember nem vágyódik a gátak nélküli szabadságra. De vágyódik arra, hogy azt érezze, hogy a gátakat önként tartja meg. Vágyódik arra, hogy fesztelenül élhessen saját természete és ízlése szerint, hogy minden apró cselekedetét, szavát ne mérlegeljék, ne bírálgassák.`Olyan egyszerű lenne, ugye?:) A könyv feministáknak nem ajánlott.:)

Mutass kevesebbet