A kis Nicolas

Ezekkel ​a francia kisiskolásokkal mindig baj van. Pedig hát mint a báránykák. A kis Nicolas ül a padban, a többi ártatlan osztálytársával együtt, figyelnek a tanító nénire – akinek majdnem mindig szót fogadnak –, s a végén a tanító néni majdnem mindig ideges lesz, az igazgató úr a fejét fogja, a helyettes tanár betegállományba megy, s amíg a miniszter látogatása tart, a kis Nicolas osztályát bezárják a mosókonyhába. De hát ki tehet róla, hogy a szakfelügyelő beletenyerel a kiömlött tintába, s utána megsimogatja a homlokát? Hogy a díszünnepségen Nicolas-ék egy kicsivel gyorsabban éneklik a himnuszt, mint a felsősök és hiába győznek két sorral, még őket szidják össze? Tán ők a hibásak, hogy a fényképész elmenekül, még mielőtt elkészült volna az osztálykép? Bizony ők egy cseppet sem hibásak, ez rendre kiderül ezekből a kis történetekből, a Franciaországban igen népszerű szerzőpáros, az író Goscinny és a mulatságos rajzok készítője, Sempé könyvéből. Ártatlan a kis Nicolas és barátai, osztálytársai is. A kis Nicolas csak álmélkodik: hogyhogy mindenki jót akar, mégis mindig összegabalyodnak a dolgok? S álmélkodik az olvasó is: ezek a francia kisdiákok – hogy hasonlítanak a magyar kisdiákokra!

Mutass kevesebbet