A klasszicizmustól a biedermeierig I-II.

Európa országainak többségében a klasszicizmus 1770 és 1830 között élte virágkorát. E mintegy fél évszázad - s kiváltképp e korszak iparművészete - a közelmúltban vonta magára a rendszerező művészettörténeti kutatás figyelmét. A még számos le nem zárt kérdés sorában az egyik leginkább vitatott probléma az egységes periodizáció és terminológia hiánya. Az új ízlés Európa különböző területein természetesen nem egy időben jelentkezett. Periódusunk határait elmossák továbbá az átmeneti darabok is, amelyek számos esetben több információt nyújtanak, mint az egyöntetű stílusjegyeket mutató alkotások. A francia „periode de transition" például, amely kétségkívül csatlakozik korszakunkhoz, megelőzi a fentebb jelölt 1770-es évet, a jellegzetes közép-európai biedermeier záró fázisa pedig, amelyben már historizáló elemek is jelentkeznek, több területen az 1848-49-es forradalmak korával zárul. A kiállítás anyagának elrendezésében elsődlegesen a kronológia szempontja érvényesül. Ennek megfelelően a tárlat gerincét képező, jellegzetesen klasszicizáló stílusú műveket egy „kora klasszicizmus" címet viselő egység vezeti be, s egy „biedermeier" elnevezésű csoport zárja le. Az európai művészettörténet jelentős periódusaiban, így a klasszicizmus korában is az építészet a stílusteremtő, vezető művészeti ág. Az architektúra kiegészítője, szorosan kapcsolódó társművészete a „belső építészet" és azon belül is a bútorművesség. Nem véletlen tehát, hogy az építészet stílusváltásaira az iparművészeti ágak sorában elsőként és legérzékenyebben a bútorművészet reagál. Szerencsés körülmény, hogy kiállításunk leggazdagabb műfaji egységét épp a bútorok képezik, ezek révén ugyanis a klasszicizmus stílusváltozatainak árnyalt bemutatására nyílott lehetőség. A korszak két stílusteremtő központja Franciaország és Anglia. Franciaország az udvari pompa mindenkori példaképe volt, ugyanakkor, geográfiai helyzete következtében is, a szerényebb, polgáriasabb közép-európai klasszicizmusnak is mintául szolgált. Anglia a józan, igényes polgárias irányzat megteremtője, s egyszersmind terjesztője is a kontinensen. A császári reprezentációt szolgáló francia „régészeti irányzatú" empire-nak egy kevésbé ünnepélyes és reprezentetív, inkább polgári jellegű változata terjedt el Közép-Európában. A korszakot záró biedermeier par excellence középeurópai polgári stílus.

Mutass kevesebbet