A költőnő, akinek férje miniszterelnök

Bethlen Margit (1882-1970) szépprózai és publicisztikai írásai méltatlanul elfeledettek, noha a két világháború közötti kortárs irodalom ismerői nagyon is számontartották azokat. A napjainkban zajló nőtörténeti kutatás sem fedezte fel az írónő műveit, vélhetően azért, mert sem témájában, sem írásművészetében nem a formabontók és radikális változást felmutatók közé tartozott, hanem a konzervatív női írói hagyományt folytatta. Publicisztikája és szépírói művei ezzel együtt egy rendkívül nyitott és színes személyiséget tükröznek. Főként tárcái bizonyítják, hogy az élet különféle jelenségeire, így például a technikai újításokra, a fejlődő Budapest városképére, a korszak mentalitásváltozásaira, a különböző közéleti és politikai eseményekre egyaránt reflektált, de bepillantást engedett saját családi hátterébe, a magyar arisztokrácia világába is. Szoros viszonyt ápolt a korszak íróival, művészeivel: Bánffy Miklós, Herczeg Ferenc, Hunyady Sándor, Surányi Miklós, Zilahy Lajos, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Kisfaludi Strobl Zsigmond személyes baráti köréhez tartoztak. Felmerül a kérdés, Bethlen Margit írói pályájában mennyire játszott közre az a tény, hogy a politikus Bethlen István felesége volt. Ezt a kérdést szinte valamennyi vele készült interjúban felteszik neki a különböző újságok riporterei, melyre mindannyiszor egyöntetűen azt a választ adja, hogy inkább hátrányt jelentett számára e körülmény, mert bizalmatlanságot keltett írásaival szemben. Életében megjelent kötetei mellett folyóiratokban, napilapokban lappanganak tárcái, melyek rendszeresen jelentek meg az Új Időkben, a Figyelőben, a Budapesti Hírlapban, a Pesti Hírlapban és az Ünnepben. Ezen írásokból válogattak a jelen kötet szerkesztői.

Mutass kevesebbet