A költségelszámolás lehetőségei

A gazdálkodás, a gazdasági folyamatok múltját, eredetét kutató szakember nem kis meglepetésére évszázadok helyett évezredekre nyúlnak vissza azok az írásos emlékek, amelyekből ugyancsak meglepő információk birtokába juthatunk. Mezopotámiában az i. e. 3. évezredtől fejlett mezőgazdaságról, fejlett gyapjú-, szőr-, bőrkereskedelemről tudunk. Az 1. évezredből a Murasu „bankház" szolgáltat példát a gazdasági fejlődés mértékére, amely átvállalta faluközösségek, templomok kötelezettségét. Mezopotámia egész ismert történelme folyamán az ezüstöt használták értékmérőként. Nem ismeretlen a tőke, árucikk, tőkekamat fogalma. Mindez a gazdasági események igen pontos regisztrálását feltételezi. Egyiptomban az Óbirodalomban a Kincstár megszervezése az I. dinasztia korára (i. e. 2700 körül) nyúlik vissza. A Kincstárban és annak felügyelete alá tartozó kisebb intézményekben tárolták a nyersanyagokat és árukat. A központosított gazdasági rendszer lehetővé tette az állam számára az élelmiszerekkel folytatott tervszerű gazdálkodást. Tudjuk, hogy pontos kimutatást, leltárt vezettek nemcsak a termény mennyiségéről, hanem a különböző felszerelési tárgyakról, árukról is. Európában a korai kapitalizmus időszakában vezettek már olyan feljegyzéseket, amelyek egyszerű és áttekinthető formában képet adtak a termelő, a kereskedő, az üzletember, a vállalat munkájáról emlékeztetőül és tájékoztatóul ezek tevékenységéhez, alapul szolgálva a tevékenység eredményének megállapításához. Fokozatosan kialakult a gazdasági folyamatok körforgását rögzítő feljegyzések, elszámolások rendszere. Az első nyomtatásban megjelent könyvviteli munka Lucas Pacciolo „Summa de Aritmetica, Geometria, Proportioni, o Proportionalia" című matematikai könyve (1494), amelynek utolsó fejezete a könyvvitellel foglalkozik. Ez a fejezet egyrészt a kettős könyvvitel rendszerét ismerteti, másrészt a leltár felvételére és az elszámolások formájára ad részletes utasításokat, de a mérleget még nem említi

Mutass kevesebbet