A köpönyeg

Gogol ​a kiszolgáltatott, egyéniségében megnyomorított kisember típusát alkotta meg. Látszatra igénytelen történet: Akakij Akakijevics naphosszat aktákat körmölő kishivatalnok éhezéssel megtakarított pénzén új köpönyeget csináltat magának. A becses ruhadarabot az első este elrabolják tőle, s miután nem kerül elő – hősünk ágynak esik és belehal bánatába. Halála után bosszút áll a világon: kísértetként visszajár a városba, és bundákat lop magas rangú tisztviselőktől. Akakij Akakijevicset a bürokrácia embertelen gépezete megfosztotta valódi egyéniségétől, felfalta vágyait. Amikor azonban takarékoskodni kezd, döbbenetes változáson megy keresztül: elevenebb, sőt szilárdabb jellemű lett, olyan ember, aki határozott célt tűzött maga elé. A balszerencsés fordulat után már nem tud a régi módon élni, belepusztul fájdalmába. Gogol jelképnek szánja hőse tragédiáját: az ellopott köpönyeg az ellopott élet szimbóluma. A cselekmény a fantasztikum világába fut: Akakij kísértetként áll bosszút tönkretett életéért. Gogol – és nagy utódai – művészetére jellemző, hogy realizmusával nem zárja ki az elbeszélésből és a regényből a csodát, mert nem csupán romantikus toldaléknak tartja; Akakij sorsához és az orosz valósághoz hozzátartozik, hogy kísértetté váljék. Gogol jelentősége – az időben távolodva – egyre nő, úgy tűnik, nemcsak a nagy orosz próza „bújt ki a köpönyegéből”, groteszk szürrealizmusa a kafkai látomások előzménye is.

Mutass kevesebbet