A középkor alkonya

Johan Huizinga. A középkor alkonya. Budapest, [1938]. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt. (Ny.). [4], 307, [1] p., [8] t. (fekete-fehér képek). (Az európai kultúra története). Fordítása az 1937-es londoni kiadás alapján készült. Ford. Szerb Antal. Egészvászon. / Részlet a könyvből: AZ ÉLET FESZÜLTSÉGE Amikor a világ vagy egy fél ezredévvel ifjabb volt, mint ma, az emberi élet minden történése sokkal élesebb külső formában mutatkozott meg. Szenvedés és öröm, balsors és szerencse között nagyobbnak látszott a távolság, mint ma ; minden élményben ott lüktetett még az a közvetlen és feltétlen feszültség, amellyel a gyermek kedélye felel még ma is az örömre és a szenvedésre. Minden eseményt, minden cselekedetet határozott és kifejező formák vettek körül, minden valóság egy zárt és szigorú életstílus magasztosságában nyilatkozott meg. Az élet nagy eseményei, a születés, a házasságkötés, a halál az egyházi szentségek sugárzásában megannyi isteni misztériumként jelentek meg. De még az olyan kisebb jelentőségű eseményeket is, mint egy utazás, látogatás, elvégzendő munka, ezerfajta áldás, szertartás, formula kísért. A nyomorúságra és testi szenvedésre kevesebb enyhítő balzsam akadt, mint manapság - gyötrőbben és kíméletlenebbül is zúdultak az emberre. Betegség és egészség között sokkal élesebb volt a határvonal; a metsző hideg és a tél szorongó félhomálya sokkal nyomasztóbb volt, mint ma. De a rang és gazdagság gyönyöreit is sokkal mohóbban és bensőségesebben élvezték s a mainál jóval messzebb kerültek a panaszos szegénység és hitványság szenvedésétől. A prémmel szegélyezett díszruha, a vidáman lobogó tűzhely, a jó borital, a tréfálkozás és a dagadóra vetett puha ágy még megadta birtokosainak azt a dús gyönyörűséget, amelyet a legtovább talán az angol regény vállalt, amikor az élet örömeit igyekezett leírni.

Mutass kevesebbet