A közszolgálatiság újrafogalmazása a digitális forradalom küszöbén

Kedves Kollégák! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A digitalizáció világszerte átformálja a médiafogyasztási szokásokat, átrajzolja a médiatérképeket Az újabb és újabb platformokon meginduló tartalomszolgáltatások (digitális földi, digitális kábel, digitális műholdas, ADSL, mobil 3G stb.) versenye egyre könnyebbé teszi az egyre bővülő körű és mennyiségű tartalomhoz való hozzáférést. Hovatovább akkor és ott nézhetünk és hallgathatunk az eddiginél lényegesen több televízió- és rádiócsatornát, tölthetünk le zenét, filmet, híradót vagy vásárolhatunk, ahol és amikor éppen szeretnénk. A médiafogyasztás demokratizálódása mellett demokratizálódik a másik oldal is: egyre többen férhetnek hozzá a „médiacsinálás" lehetőségéhez. Bárki készíthet műsort, filmet, tartalmat és hozzáférhetővé teheti az interneten. Az interneten, ahol egyébként már ma is megszámlálhatatlan mennyiségű net-TV adását nézhetjük, akár real-time, akár műsorszámonként letölthető módon. Vajon milyen szabályok vonatkoznak azokra a tartalomszolgáltatókra, amelyek csak a neten - vagy a neten is - „sugároznak"? Milyen további területvesztéssel jár majd az egyre nagyobb technológiai és tartalmi kínálat, a médiakonvergencia a hagyományos médiumok számára, és milyen átalakulást kényszerít ki belőlük az életben maradás érdekében? Ebben a konvergencia által áthatott világban van-e még jelentése azoknak a szavaknak, hogy „televízió", t „rádió", „közszolgálatiság"? És mi is valójában a közszolgálati: a csatorna vagy a műsor? Figyelembe kell-e venni a nézettséget, hallgatottságot? Meddig irányíthatja a szabad piac a tartalmat, és hol indokolt az állam szerepvállalása?

Mutass kevesebbet