A köztársaság törékeny rendje (dedikált)

A konszolidált szocializmus, legalábbis annak hazánkban ismert változata nemcsak a kormányzott népesség megfélemlítésére épült, hanem az államot működtető politikai, gazdasági és kulturális vezető réteg világnézeti azonosulására is. A kommunista egypártrendszerről a pluralista demokráciára való áttéréssel a társadalom élén álló, annak ügyeit igazgató „elit" jelentős részben kicserélődött, mégpedig nemcsak személyi állományát tekintve, hanem a dolgokhoz való hozzáállásában is: államtudata meglazult, automatikus azonosulása megszűnt. Ebből fakad a kommunizmus utáni államiság legtöbb szervi gyengesége. Van ugyan demokrácia, mármint ahol van, de nincsen határozott összetartozástudat, más szóval - respublika. Ez az intézményrendszer szokatlanságán, elégtelen bejáratottságán kívül azzal, is magyarázható, hogy a modern demokrácia nem igényli az egyetértést a közjó dolgaiban, beéri azzal, hogy szereplői egyetértenek a döntésekhez vezető procedúrát illetően. A különféle politikai diskurzusok, amelyek ezt pótolni volnának hivatottak - a kereszténynemzetiek csakúgy, mint a liberálisok vagy a szocialisták - inkább megosztanak, mint egybefognak. Ez a könyv a Párizsból hazatért társadalomtudós politikaelméleti nézeteinek összegezése, s mint ilyen, szorosan kapcsolódik a szerző ugyanitt megjelent előző két könyvének - Miért nincs remi Kelet-Közép-Európában? (1994), Az én Magyarországom (1997) - gondolataihoz.

Mutass kevesebbet