A kritika hangjaés a valóság szeretete - A kereszténység korunk európai kultúrájában

A kereszténység védelmezői hallatlan gondolati erővel és nagyrészt meggyőzően mutatták ki, hogy a kereszténység egészen mélyen beépült Európa gondolkodásmódjába és kultúrájába, amelyből az eredetileg keresztény mozzanatok már később sem metszhetők ki úgy, hogy magukkal ne rántanák az egész európai szellemet - arról viszont ritkábban esik szó, hogy a kereszténység történelmi hatása milyen kapcsolatban van a kereszténység belső önértelmezésével. Akik a kereszténység Európát alakító-formáló hatását emelik ki, joggal állítják, hogy Európa kultúrája mind általános síkon, mind a konkrétumok szempontjából egészen a 20. századdal bezárólag elképzelhetetlen a kereszténység nélkül. Csakhogy az idevágó okfejtésekből gyorsan kitűnik, milyen nehézségek adódnak az ilyen jellegű hatáskifejtések igazolásából: mintha alegyőzöttek (a kereszténység képviselői) igyekeznének bizonygatni, hogy legyőzőik (az újkor emberei) még mindig az általuk feltört talajon gazdálkodnak. Ha igazuk van is, bizonygatásuk nem különösebben vonzó annak az újkori embernek a szemében, aki úgy érzi, olyan területre akarják visszacitálni, ahonnan önként távozott. A kötetben összegyűjtött írások három nagy területen próbálnak betekintést nyújtani abba, milyen jelentőségük lehet korunk nyilvánosságában és kultúrájában a kereszténység gondolati ajánlatainak. Egyrészt a keresztény szellemiség újabb keletű átalakulásaira és új hangsúlyaira mutatnak rá, azokra a modern emberrel kapcsolatot kereső és korunk számos fejleményét bírálattal illető elgondolásokra, amelyek jellegzetesen mainak tekinthetők. Másodsorban a keresztény gondolkodás belső terébe kalauzolnak, ahol olyan jelenségek követelnek figyelmet maguknak, mint a kétségbeesés, a reménytelenség, az ártatlanul elviselt szenvedés és a megváltás reménye. Végül korunk egyik meghatározó fogalma, a spiritualitás kapcsán mutatják be a belső élet megszervezésének hagyományos formáit, újabb kísérleteit és az értelmezésükre tett legújabb erőfeszítéseket. Görföl Tibor (1976) a kétezres évek elejétől megszakításokkal esztétikatörténetet, majd kultúraelmélettel összefüggő tárgyakat oktatott a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, 2016 óta katolikus teológiát tanít a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolán. Az elmúlt két évtizedben több könyvkiadó teológiai programját irányította. A Vigilia folyóirat főszerkesztő-helyettese, a Communio folyóirat munkatársa, számos teológiai és vallásfilozófiai mű fordítója, publicisztikái a katolikus sajtóban jelennek meg.

Mutass kevesebbet