A lantjáték Magyarországon a XV. századtól a XVII. század közepéig

Létezett-e a XV-XVII. századi Magyarországon a korabeli európai gyakorlatnak és színvonalnak megfelelő zeneélet és zenekultúra? Milyen hangszerekkel és kik szolgáltattak muzsikát? A kötet szerzője elsődleges források: végrendeletek, vagyonösszeírások, főúri számadáskönyvek adatainak segítségével vitába száll a múlt és e századi zenekutatókkal, akik a hiányokat hangsúlyozták - úgy, hogy a forrásokat vagy nem ismerték, vagy nem tanulmányozták kellő alapossággal. Király Péter könyve kedvezőbb összképet nyújt a magyar reneszánsz zenei életéről. E fontos eredményre azáltal jutott, hogy áttekintette a legjelentősebb európai szólóhangszer, a közkedvelt lant és a vele rokon pengetős hangszerek magyarországi játékáról összegyűjthető ismereteket, az elérhető korabeli híradásokat. A hangszertípusokra, a terminológiára vonatkozó tanulmányai mellett külön fejezetek tárgyalják a királyi és az erdélyi fejedelmi udvarban szolgáló, valamint a főurakhoz felfogadott lantosok tevékenységét s azt, milyen szerepe volt e pengetős hangszerek játékának a városokban, illetve a tanult műkedvelők körében. Érdekes, új adatokkal szolgál a legkiemelkedőbb magyarországi származású lantos muzsikusok - Hans Newsiedler, Valentin Bakfark és Tinódi - életrajzához, szerzői és előadói működéséhez. Király Péter zenetörténeti fontosságú megállapításainak és következtetéseinek az ad tudományos hitelt, hogy munkája hátterében hatalmas - főleg külföldi - szakirodalmi ismeretanyag tornyosul, s értékítéletei ellenőrzését az európai zenei közeg összehasonlító módszerű felhasználásával végzi.

Mutass kevesebbet