A legendás Honvéd Együttes igaz története

Ötven év közel két emberöltő. így számolják a klasszikus folklorizációban. Két emberöltő alatt kultúrák, stílusok változnak. Egy szűkebb, vagy tágabb közösségben is változhat a viselet, a zene és táncdivat. A Honvéd együttesnél is sok minden változott ötven év alatt. Az évek folyamán meg kellett felelnie szigorú elvárásoknak. A kötelező műsorpolitika sokszor csak egy ravasz lélektani öncenzúrán át szivárgott be az együttes próbatermeibe. Ilyen volt az ország. Rendezők, főszerkesztők, alkotók felfelé pislogva akartak megfelelni. Furcsa módon sokan úgy kompenzálták, hogy párhuzamosan a legkényesebb európai igényeknek is megfelelő alkotásokat és előadói színvonalat hoztak létre. Ilyen volt az évek alatt folyamatosan - ugyan néhány törésvonallal - a Honvéd Együttes is. Amíg itt-ott az országban bombasztikus műveket énekeltek, táncoltak, addig a próbatermekben világszínvonalú, mindenütt,,eladható" előadói és alkotóművészetet hoztak létre. Konvertibilis értékűt. A 80-as évek közepétől kissé olvadt a kötelező elvárások jégpáncélja. Maradtak az örök értékek. Megtágult a tér. Kiderült, hogy ami konvertibilis érték, az nem csak az országnak, a világnak kell, hanem a honvédség mindenfajta intézményeinek is. Minél többet látták az Együttest a tv-ben, hallották a rádióban, olvastak rólunk, annál több és több hívás érkezett a hadsereg területéről is. A nyolcvanas évektől nagyon gyorsan megkétszereződött mindenfajta előadásszámunk. Nagy teher ez a művészeknek, a fenntartónak is. De az Együttes örömmel teljesíti ezt. Történelmünk alatt a Magyar Hadsereg minden művészeti ágazat nagy pártfogója volt. Gondoljunk a felvilágosodás és reformkor zenészeire vagy testőríróira. Soha a történelmünk alatt a nemzeti tudatra, a hazaszeretetre nem hatott úgy művészet, mint a verbunkból kivirágzott zene, tánc és közösség teremtő kultúra. Erre a most is érvényes szerepre a magyar művelődés és oktatás jelenkori történéseiben talán a leghivatottabb a Honvédség és sikeres együttese. Mi hisszük, hogy napjainkban, a kikerülhetetlen globalizáció szorításában nagyon nagy szükség van és lesz ránk. Ennek a hivatásnak szeretnénk megfelelni a következő évtizedekben is.

Mutass kevesebbet