A legnagyobb csata

Hitler 1941. szeptember 30-án indított rohamot a szovjet főváros ellen. Az összesen hétmillió katonából álló két haderő egészen 1942. április 20-ig titáni küzdelmet vívott egymással. A szemben álló felek összesített vesztesége két és fél millió fő volt, ebből kétmillió vöröskatona. Moszkva azonban nem jutott német kézre, és így a második világháború menete döntő fordulatot vett. A nagy csata története mégis a feledés homályába merült, mert a hivatalos szovjet propaganda Sztálint tévedhetetlen katonai géniuszként ábrázolta, a szovjet népről pedig azt állította, hogy szilárd egységben, vakmerően szállt szembe a német betolakodókkal. A valóság azonban mást mutatott: az, hogy a németek egészen Moszkva pereméig juthattak, Sztálin baklövéseinek, hozzá nem értésének és brutalitásának volt köszönhető. A városban pánik tört ki: fosztogatók jelentek meg, a munkások sztrájkba léptek, és kegyetlen eseményekre került sor. Moszkva lakosságának mintegy a fele elmenekült. A legnagyobb csata a szovjet levéltárakból előkerült titkos dokumentumok – főként a rettegett titkosrendőrség, az NKVD iratai –, túlélő szemtanúk, szovjet polgári és katonai vezetők gyermekeivel készített interjúk, valamint nyugati diplomaták és újságírók beszámolói alapján mutatja be fordulatosan és érdekfeszítően a két totalitárius rendszer első nagy összecsapásának történetét.

Mutass kevesebbet