A lehetséges határainak újrafogalmazása

1989 bársonyos forradalmai során rövid időre felcsillant a remény, hogy régiónk a nyitott, demokratikus, együttműködést kereső "civil" társadalmak térsége lesz, s képes lesz a nyugati integrációhoz való csatlakozás nehézségein felülkerekedni. Ezt a reményt nemcsak a kelet-közép-európai politikai átalakulás gyors sikerei, hanem a kezdettől első számú partnernek tekintett Nyugat bátorító gesztusai, átfogó segélyprogramokra tett biztató ígéretei is táplálták. Röviddel az első szabad választások után, 1990 közepe táján már látszott: a remények jó része illúzió volt. Ma világosan "csak" az látható, hogy sem a "kapitalista jövőbe" való gyors és sikeres megérkezés, sem az "arany múltba" fordulás harmadikutas ígérete nem jelentenek megoldást a társadalom és a gazdaság problémáira. Kelet-Közép-Európának és benne Magyarországnak meg kell találnia az n-edik utat, ami a kompromisszumok, az együttműködés, az európai és világgazdasági kényszerpályákhoz való illeszkedés, de az önérvényesítés és a társadalmi szempontok legmesszebbmenő érvényesítésének útja. A könyv fejezetei a lehetőségek, kudarcok, illúziók és kijózanodások stációit kíséri végig politikai, szociológiai és immár történelmi perspektívából. Végső következtetése, hogy reális kilábalás a válságból nem sikerülhet a civil társadalom újjáéledése és a szociális szempontokat erőteljesen megjelenítő politikai pártok megerősödése nélkül.

Mutass kevesebbet