A lélek éneke (Szántó Piroska által aláírt melléklettel)

Keresztes Szent János: A lélek éneke. Budapest, 1988. Helikon Kiadó (Kner Nyomda). 59 + [5] p. + 4 t. + 1 kivehető melléklet Szántó Piroska illusztrátor aláírásával. Számozott, bibliofil példány: 683 sz. A kötet illusztrátora, Szántó Piroska (Kiskunfélegyháza, 1913. december 7. – Budapest, 1998. augusztus 2.) magyar festő, grafikus, író, Vas István költő harmadik felesége. A Szocialista Képzőművész Csoport, a Szocialista Képzőművészek Társaság és az Európai Iskola tagja. Első önálló kiállítását 1946-ban rendezte. Az 1940-es évek elejétől Vajda Lajos késői szürrealista műveinek hatására találta meg képi gondolkozásának sajátos, ciklikusan visszatérő arculatát, az egyedi szürrealisztikus, antropomorfizált növény- és állatábrázolásokat. A természettel kialakított bensőséges kapcsolata a stiláris változások ellenére mindvégig művészetének egyik alapvető jellemzője maradt. E törekvéseket foglalta szintézisbe a "Cantata Profana" c. nagy méretű gobelinjében. Az 1950-es években Villon, Boccaccio, Shakespeare, Kipling, Krúdy Gyula, Radnóti Miklós műveinek illusztrálása jelentett megélhetést számára. Az 1960-as évektől kezdődően művészetére egyre jellemzőbb a sorozatokban való gondolkodás, ahol a képépítés azonossága mellé sokszor technikai eljárásokat és anyaghasználatot is társított a művész. Keresztes Szent János (Juan de la Cruz), aki a 16. század második felében élt, korának, a spanyol aranyszázadnak egyik legnagyobb költője volt. Lírája és meditációi mély hatást gyakoroltak az európai gondolkodásra. Ávilai Szent Terézzel való találkozást követően lépett be a karmelita rendbe, s a rend megreformálásának lelkes híve lett. Amiről ír, a misztikusok vissza-visszatérő, kedves témája: a Lélek szomjasan keresi Szerelmesét. Piros bársonykötés illusztrált kiadói védőborítóban.

Mutass kevesebbet