A lélektan útjai

Bóka ​László írja 1947.február 22-én az új Magyarország irodalmi rovatában erről a könyvről:"Lénárd Ferenc a filozófiában ágyazott lélektani megfigyelésektől a modern lélektani rendszerekig kalauzolja el olvasoját érdekes,sokféle kiállítást nyitó munkájában.-…- Vállalkozása majdnem a lehetetlent ostromolja ,hiszen nemcsak magyar szakirodalmunkban, de sehol sem jelent meg eddig egyetlen olyan pszichológiatörténet sem,mely kielégítő tájékoztatást nyújthatott volna a lélektan problématerületéről.Ilyen mű nem is született addig, míg megnyugtató módon nem tisztázódik a lélektan és a filozófia, másfelől a lélektan és a modern természettudományok viszonya. Lénárd Ferenc könyvének éppen ez a legfőbb érdeme, hogy ezekre a határkérdésekre minden lényeges ponton rámutat , nem köti magát egyik problematikus irányhoz sem, hanem tájékoztat a lehetőségek felől. Csak aki ismeri az elmúlt évtizedek lélektani irodalmát, az tudja méltányolni válogatásának ökonómiáját,arányérzékét, lelkiismeretességét." Lénárd Ferenc 1988 áprilisában, akkor halt meg, amikor ezt a még fiatal férfikorában írt művét új kiadásra készítette elő az Akadémiai Kiadó társadalomtudományi szerkesztősége . Mélyen jelképes, hogy a tudós halála s az egyik első, jelentős művének ujjászületése szinte egybeesik. S amint igaz, hogy a szerző helye ott van a legjelentősebb XX. századi magyar pszichológusok sorában, könyvei is távlatos, megbecsült sorsnak néznek elébe.

Mutass kevesebbet