A lelkiatya válaszol 1-2.

A vallását komolyan gyakorló ember néha olyan helyzetbe kerül, hogy legjobb szándéka ellenére sem látja tisztán: mit tegyen, hogy Is-" ten akaratát kövesse? Ilyenkor legbiztosabb útjelzőnk a lelkiatyánk. Ha a tőle kapott tanácsokat - akár gyóntatószékben, akár lelki beszélgetések során hangzottak el - követjük, biztosan jó úton járunk. Az olyan lelkiatya pedig, aki nemcsak mutatja az utat, hanem élete példájával lendületet is ad a haladáshoz, különösen nagy kincs. Ilyen volt az egri egyházmegyei Sajóvámos község egykori plébánosa, Erdődy f • ' Imre atya. Az Uj Misszió katolikus folyóiratban, a Keresztény Elet hetilapban és a népszerű Katolikus Kalendáriumban 1989-től folyamatosan jelentek meg írásai, melyekben a hozzá érkező kérdésekre válaszolt. Sorai sohasem tértek el Isten és az Egyház parancsaitól, s a betűk mögött érezhető aggódó szeretete a keresztek hordozását is könnyebbé tette. Imre atya tanításának ereje hiteles életéből fakadt. Akiknek gyóntatója, személyes lelkivezetője volt, azok szent életű papnak, amolyan Vianney Szent János lelkületű plébánosnak ismerhették meg. Szavainak, nyomtatásban megjelent sorainak a Szentlélek különös erőt adott: a már százszor elhangzott, s fülünk mellett elszálló igazságok is megmozgatták a lelkiismeretet - ha az ő szájából hangzottak el. Hiszen nemcsak a szülőkre, a papokra is igaz: leginkább életük példájával vezetik a rájuk bízottakat. Erdődy Imre atya 1989-től 2005-ben bekövetkezett haláláig több száz levelet írt. Kötetünk most megjelenő első részében ezeknek csaknem a felét adjuk közre. S végül szerepeljen itt Imre atya egy olyan gondolata, amely mindannyiunk számára erőt adhat: „Bukásaink miatt nem szabad elkeserednünk. Isten sohasem az eredményt nézi, hanem a küzdelmet, az izzadságot. Az a lényeg, hogy ne maradjunk fekve, hanem keljünk fel, és menjünk tovább. Mert a lelki életben aki megáll, az visszafelé halad." Életünk útján, küzdelmeinkben legyen útmutató ez a könyv.

Mutass kevesebbet