A lidérccsirke

"Hosszú, fekete köpeny volt a jövevényen, a hóna alatt nagy, fekete könyvet szorongatott. S egyszerre mintha megdermedt volna a levegő elhalt minden zaj, a madarak sem csiviteltek a tanya fölött összehajló akácfákon, a kútgém sem nyikordult, a tyúkok kárálása is abbamaradt, ájult pihegéssel hevert minden baromfi a kazlak tövében. Olyan csend támadt, hogy Jász Vendel meghallotta a szíve verését, s egyszerre megértette, hogy most valami nagyon fontos dolog készülődik, és azért van a mérhetetlen csend, mert a nagy dolgok mindig csendben történnek. Nem eltikkadt vándor ez, odaátról jött, talán üzenetet hoz, talán vinni akar valamit vagy inkább valakit. Jeges kéz simított végig a gerincén. Lehet, hogy itt az idő, menni kell. Körülnézett, s olyan furcsa volt most a tanyaudvar, mintha először látná. Minden a helyén, és mégis minden idegen, mintha nem ő rakta volna a kazlat, nem maga tapasztotta volna meg az istálló falát, akasztotta volna a hosszú létrát az eresz alá. S mennyi minden vár még rá!" Két izgalmas történet a Jászság hiedelemvilágából és történelméből.

Mutass kevesebbet