A lombkorona élővilága

Érdemes fölnézni a magasba nyújtozkodó ágak közé, mert sokféle állatot figyelhetünk ott meg. A villás ágon csüng a sárgarigó művészi fészke, odébb a fagyöngy ágacskái között lapul a kígyászölyv otthona, a vaskos bükk törzsében harkályodu sötétlik, de a szellőjárta magasban zajlik a vetési varjú károgástól hangos vagy a költési időre összeköltözött gémfélék lebilincselően érdekes élete is. Ha van otthon távcsöved, vidd magaddal az erdőbe! Jó hasznát veszed, mert néha bizony nem könnyű a lombok között bujkáló állatokat megfigyelni. De ha nincs távcső, az sem baj, nélküle is rengeteg látnivaló akad, ha leülsz egy fatuskóra és onnal lesel az ágak közé. Amikor az erdőben érni kezd az apró, fekete szemű vadcseresznye, sok vaskos csőrű meggyvágó látogatja ezeket a fákat. A lombkoronában egyik ágról a másikra ugrál a mindig vidám, lompos farkú mókus, de a két tollakkal ékeskedő szajkó, a jól ismert mátyásmadár is onnét lopkodja ősszel a jókora tölgymakkokat. Amikor pedig októberben megérkeznek a piros, szürke és fekete tollakkal ékes süvöltők, csendesen pityegve a juharfák termését szemelgetik a magasban. A domboldalon magányosan álló fal lombjain pedig citromlepkék, bogarak és más rovarak pihennek meg, ha repülés közben arra tévednek vagy a szél éppen arrafelé sodorja őket. Szeretnénk, ha megismernétek azokat az állatokat, amelyek a fákon, a magasba nyúló ágakon, a leveleken élnek. Ehhez kívánunk jó barangolást és sok szép élményt minden időben, tavassszal, nyáron, ősszel és télen egyaránt. Akik ismerik a sorozatot, tudják, mit jelentenek az állatok neve mellett lévő számok, de új olvasóinknak elmondjuk, hogy a kihajtható színes oldalakon azokat az állatokat rejtettük el, amelyeket külön-külön is bemutatunk. Az állatok neve mellett lévő szám pedig azt mutatja, hány állatot kell a képen megtalálni.

Mutass kevesebbet