A macskagyökér

Részlet a könyvből: A Valerianaceae család jellemzése 1. Rendszertan, elterjedés A Valerianaceae a mérsékelt övben szélesen elterjedt, főleg lágyszárú növényeket magába foglaló, viszonylag kis család; mintegy 13 genusában a fajok száma kicsit több, mint 400. Egyetlen népes nemzetsége a Valeriana genus, amelynek 200 faja igen elterjedt. A család rokonsági kapcsolatát tekintve köztes helyzetű a Caprifoliaceae és a Dipsacaceae között, mind virágfelepítés, mind növénykémiai szempontból. A virágfelépítés hasonlóságot mutat a Caprifoliaceaeval: közös jelenség, hogy a 3 termőlevélből csak 1 fertilis, továbbá a porzók számbeli redukciója. Feltehetően a két család rokonságát jelzi, hogy valeriánsav fordul elő a Sambucus és a Viburnum genusban. ENGLER (1936) még - mint forrtszirmú családot - a Sympetalae végére helyezte. BESSEY (1897) és GROSSHEIM (1945) is az ernyősök rokonsági körébe vonja. HUTCHINSON (1964) a kizárólag lágyszárú Valerianaceaet a Saxifragalesre vezeti vissza. Soónál (1965) a Rubiales nagyrendben szerepel. FROHNE-JENSEN (1979) a Dipsacales rendben tárgyalja, HEYWOOD (1978) úgyszintén. A Valerianaceae fajai megtalálhatók az északi féltekén Eurázsiában, Észak-Amerikában; a déli félgömbön Dél-Afrikában és Dél-Amerikában. Az Óvilágban a legnagyobb gazdagságban Nyugat- és Közép-Ázsiában, valamint a Földközi-tenger vidékén élnek. Maga a Valeriana genus fajainak 40%-a Dél-Amerikában, az Andok térségében összpontosul; itt élnek a legváltozatosabb életformájú Valerianák. A család sok növényfaja kedveli a nedves termőhelyet; folyópartok, tavak mellékén tenyésznek, mind a síkságon, mind a hegyvidéken. Más fajok sziklabevonatot képeznek (pl. Valeriana montana, V. saxalilis), alpesi réteken az örök hó határán nő a Valeriana celtica. A Falkland-szigeteken élő Valeriana sedifolia varjúhájszerű szukkulens növény. Nagyon jól alkalmazkodtak az arid klímához a Földközi-tenger melléki, valamint a Nyugat- és Közép-Ázsia területein élő egyéves Valerianella fajok. A család legnagyobb genusa a Valeriana, melynek a hideg magashegységi, illetve arktikus tundrától a forró pusztáig, a száraz szikláktól a lápokig egyaránt élnek fajai, ennek megfelelő életformai és alaki változatosságban. A nagy alakgazdagságban és eltérő termőhelyeken élő Valeriana officinalis populációk sem képviselnek egy fajt, sokkal inkább egy faj együttest

Mutass kevesebbet