A magyar dramaturgia haladó hagyományai

A "Pravda" 1952. április 7-i számában közölt nagy dramaturgiai cikket az egész világ haladó drámaírói, kritikusai és színházi emberei fordulónak érzik a mai dráma történetében. A cikk nem váratlanul és nem elszigetelten jelent meg a szovjet sajtóban; sok hónapig tartó nagy vita előzte meg, utána pedig még inkább elmélyült és egyben igen konkréttá vált az eszmecsere. A dráma alapvető kérdéseinek tisztázását a XIX. kongresszus több felszólalójának, elsősorban G. M. Malenkovnak az irodalomra vonatkozó megállapításai tetőzték be. A nagyjelentőségű "Pravda"-cikk, sok iránytmutató útbaigazítás között a következőket mondja: "Tanulni a mesterséget, tanulni állhatatosan és szakadatlanul - ez most a legfőbb, életfontosságú feladata minden drámaírónak." Majd alább: "A párt felszólítja az irodalom és a művészet minden dolgozóját, hogy tökéletesítsék mesterségbeli tudásukat, fokozzák alkotásuk eszmei-művészi színvonalát". Mi a módja annak, hogy a drámaíró vagy a drámával foglalkozó más művész és a kritikus tanulja a mesterségét, tökéletesítse a mesterségbeli tudását? Egyedül a gyakorlat áll-e a rendelkezésünkre, vagy vannak a dramaturgiának megtanulható szabályai, amelyek ügyes alkalmazásából áll a "drámaíró mestersége"?

Mutass kevesebbet