A magyar éden

Régen, amikor még élt ősvallásunk, az Isten-közelséget még át lehetett élni közösségben is, vallási szertartások, ünnepek révén. Ez megvédte az egyént az elhagyatottság és szeretetlenség érzésétől, amiben ma elvész. Az ősvallás még védettséget adott, akárcsak az ősi hon és az otthoni tűzhely. Ma már nem leljük honunkat ez országban, ami a legkevésbé a magyaroké. Az istentelen, az Istentől megfosztott álvallás (és pótlékai: kommunista, kapitalista anyagimádat) teljesen kiűzötté, önmagunktól megfosztottá tett minket: nemcsak saját vallásunk veszett el, de vele együtt szükségszerűen hazánk is. Mindkettőt vissza kellene szereznünk. És ez csak az Istenünkhöz - és egyben Önmagunkhoz - visszavezető Út bejárásával lenne lehetséges. Balassa Péter rövid, de annál magvasabb írásában, a "(Szent István akná"-ban olvasható: Gyűlölöm és megvetem a nevezetes, tömegméretekben romboló rockopera egész korszakot igazoló, ízléstelen és romlott ideológiáját - a jó királyról, »Istvánról«, akinek szükségből!, »ellenére«, (stb.!) test - vért kellett ontani. Testvérgyilkosság: alapítás?, maholnap, tegnap. Hol élünk? Szent István aknájában." (Kijutunk-e ebből valaha?)

Mutass kevesebbet