A magyar építészet története

A magyar építészet egészének történetét még nem írták meg. E kötet a feladat megoldásának első kísérletét igyekszik nyújtani. A munka alapját főként az utolsó évtizedben megindult alapos és a tudományos követelményeknek megfelelő részletkutatások alkotják. Könyvem hangsúlyozottan nem a magyar építőművészet történetét akarja adni, hanem az építészet egészének fejlődését törekszik feltárni. Az építészettörténet művelői általában csak az építőművészet legnagyobb alkotásaival foglalkoznak: királyok és nagyurak építkezéseivel, az állam és az egyház nagyszabású műveivel, jelentős művészegyéniségek alkotásaival. Az építészettörténet jórészt csak az ú.n. építőstílusok fejlődését szokta vizsgálni. Jelen kísérlet többre tör. A magyar nemzet egész építő munkáját kívánja megrajzolni, tehát a királyok, főpapok, főurak, polgárok és a falusi ember építészetét egyaránt tárgyalja. A könyv ilyen elgondolása több oknál fogva látszik indokoltnak. Az egyik az, hogy az építészetnek, - bármennyire is művészet, - legmélyebb gyökerei az élet valós szükségleteiből sarjadnak; az ember szükségből épít, de háza, hajói épít, műalkotássá válhat, bárminő szerény is. A katedrális és a falusi ház egyaránt valamilyen erkölcsi vagy gyakorlati szükség kielégítésére készül, ám műremekké magasztosulhat, legyen bár alkotója kiemelkedő művészegyéniség, vagy a közösség szerény, névtelen tagja.

Mutass kevesebbet