A magyar feketekerámia

A feketeedény-készítés egy sok ezer éves technológiai archaizmus. Ezeknek az edényeknek két jellegzetességében is megragadható az ősi hagyaték. Az egyik a sötétszürke vagy fekete színük, amit nem festéssel, hanem égetéssel érnek el. A másik a díszítésük, amit nagyon egyszerű eszközzel, sima felületű folyami kavics élesebb vagy tompább végével rajzolnak rá az ún. bőrkemény edény felületére. Az égetés után ez csillogóan tűnik elő az edénytest tompább fényű mezőjéből. Ezt az eljárást a továbbiakban – a szakirodalomban már meghonosodott kifejezéssel – csiszolásnak, tájnyelven sikálásnak nevezzük. Ez a díszítési mód a fiatalabb kőkorszaktól kezdve jellemezte a feketeedény-készítést, s – mint majd később látni fogjuk eredetileg a felületkezelés technikájához tartozott. Jelen munka célja, hogy nyomába eredjen ezen ősi edénykészítő eljárásnak, a feketekerámiának. Ezzel kultúránknak egyik igen nagy múltú elemét, valamint fennmaradásának körülményeit ismerhetjük meg a sokkal fejlettebb festett mázas kerámiák, a keménycserepek, a porcelán, az üveg, a különböző fém- és műanyag edényfajták mellett.

Mutass kevesebbet