A magyar forradalomról

Bibó István. A magyar forradalomról. Budapest, 1984. "M.O." 72 p. 1956. október 23-án dr. Bibó István a budapesti Egyetemi Könyvtárban dolgozott; ide helyezték - jelentéktelen adminisztrációs munkát végző könyvtárosi beosztásba - 1951 elején, amikor a szegedi egyetemen nem oktathatott tovább, nyugdíjaztatását pedig nem fogadta el. A könyvtár maradt a munkahelye a forradalom kitörését követő napokban is. Pedig az 1945 utáni évek legtisztánlátóbb politikai gondolkodójának már kezdettől fogva a felkelők követeléseihez egyre inkább igazodó nemzeti kormányban lett volna a helye nemcsak azért, mert a forradalom célkitűzései szinte teljesen azonosak voltak saját, évtizedek óta vallott politikai ideáljaival - és azokat messzemenően igazolták -, hanem azért is, mert a fegyveres néptömegek radikális mozgalma és a szovjet intervenciótól való fenyegetettség kettős szorításában mindennél nagyobb szükség lett volna az ő elvi engedményeket nem tevő, de mindig párbeszédre és megegyezésre törekvő, higgadt, megfontolt javaslataira. Azok közé a kevesek közé tartozott, akik a ,,demokratikus szocializmuson" és a hirtelenjében megalakult vagy újjászervezett pártok és bizottságok nyilatkozataiban szereplő többi általánosságon túlmenő, rövid- és hosszútávú, szabatos és nyíltszavú programba tudták volna fogalmazni a felkelt nemzet vágyait,törekvéseit és lehetőségeit. Huszonkét évvel később, Borbándi Gyulához írt levelében Bibó István így körvonalazza ennek a soha meg nem született programnak alapvonásait (a levélrészlet ugyan a Nemzeti Parasztpárt „eszmerendszerét" kívánja vázolni, de teljes joggal mondhatjuk, hogy Bibó itt valójában saját nézeteit foglalja össze - melyek természetesen később kifejezésre juthattak volna a Parasztpárt, illetve utód ja, a Petőfi Párt programjában is): "Mindenekelőtt igenlőleg viszonyult az egész francia forradalmi hagyományhoz, annak demokratikus szabadság-egyenlőség-testvériség jelszavához, csak éppen annak eredeti értelmében nem beléjük értelmezve azokat a torzulásokat, amelyeket azóta különböző ún. ideológiák ehhez hozzákapcsoltak. Vagyis a szabadság jelszavához nem kapcsolták hozzá a nagytőke és a nagyvagyon korlátlan hatalmát mint szabadságot, az egyenlőség fogalmához nem kapcsolták hozzá a centralizált államhatalmat, mint amelyik majd hivatott lesz ezt az egyenlőséget biztosítani. Az agrárkérdésekben volt egy világosan körülhatárolt jelszavuk, ami kb. abban állt, hogy a paraszti életforma szabadságát hirdetik meg, ez magában foglalta mind a magántulajdon szabadságát, mind a szövetkezés szabadságát. Magukévá tették a teljes parlamenti demokrácia egész követelményrendszerét, többpártrendszerrel és független bírósággal, sajtó-, gyülekezési- és gondolatszabadsággal együtt. Világosan szemben álltak a nagybirtok és nagytőke bármiféle restaurálásával, teljességgel mellette álltak a munkástanácsoknak és azoknak minél nagyobb szabadságot és függetlenséget akartak biztosítani. Ez nagymértékben különbözött attól a bizonytalanságtól, ami a független kisgazda, szociáldemokrata és kommunista vonalon uralkodott ebben a pillanatban. A független kisgazdák és a szociáldemokraták ugyanis nem döntöttek el egyértelműen, hogy hogyan viszonyulnak az egész nagytőke kérdéséhez, a kommunisták pedig nem tudták pontosan, hogy egy többpártrendszeres világban, méghozzá egy egypártrendszer után visszaállított többpártrendszeres világban hogyan helyezkednek majd el, értve alattuk a Nagy Imre által vezetett pártot." Tűzve, illusztrált kiadói borítékban.

Mutass kevesebbet