A magyar gyalogság

Hézagpótló munkát vállalt néhány lelkes tiszt és tudós. Előbbiek a nagy világégés alatt harcoltak a gyalogság kebelében és most mint írók karöltve néhány történésszel, írják meg ezen fegyvernem megörökítésre érdemes ténykedését és fejlődését a multban. Igen érdemes munka ez nemcsak azért, mert a magyar gyalogság a harcban mindenkor kiválóan állta meg a helyét, hanem azért is, mert a legutolsó nagy háborúban is megmutatta az egész világ előtt, hogy harcratermettség, kitartás, igénytelenség és önfeláldozásig menő hazaszeretet tekintetében nincs párja. A gyalogság a legöregebb fegyvernem; mely már az ókor népeinek a háborús erejét képezte. Veszített jelentőségéből mint főfegyvernem a középkorban a lovasság javára. De azután, különösen a lőpor és lőfegyverek feltalálása óta, ismét mint első helyen álló főfegyvernem szerepel. A gyalog csapatok vezetésének lehetővé tételére mindig, úgy mint napjainkban, kisebb egységekbe, szakaszokba, századokba, zászlóaljakba és ezredekbe tagozódtak. Ezen egységek elnevezése azonban régebben más volt és gyakran változott a dívó kiegészítő rendszer szerint is.

Mutass kevesebbet