A magyar gyermek karácsonyi képeskönyve (reprint)

Magyar gyermekek, kedves, játékos apróságok, figyeljetek ide! Székesfehérvár városában van egy szép, napsugaras, virágos óvoda, amit egy jóságos öreg bácsi, Mantz apó építtetett. Réges-régen, kisfiú korában, sok kicsi társával együtt, odajárt Feri bácsi is, aki ezeket a szép verseket írta a karácsonyi képeskönyvünkbe. Akkor nem Ferinek hívtuk, hanem Ducinak, mert úgy nevezte el otthon az édesanyja. Ez a kis Duci olyan kövér, gömbölyű fiúcska volt, hogy egy karácsonyi ünnepségen, mikor javában mondta a verset, egyszer csak hopp! - belegurult az elsősorban ülő Prohászka püspök bácsi ölébe. Nőtt-nőtt a kis óvodás Duci és egyszer csak iskolás Feri lett belőle. Aztán az iskolás idő is elrepült és Feriből Feri bácsi lett; méghozzá tanár bácsi. De nagy korában is csak épp úgy szerette és sokszor meglátogatta az ő régi kedves óvodáját és eljátszogatott azokkal a kis gyermekekkel, akik most járnak az óvodába. Mivel pedig ezek a kis gyermekek nagyon szeretik a mesét, verset, nótát, Feri bácsi sokszor megörvendeztette vele kicsi pajtásait. Most pedig megírta a legszebbet: A magyar gyermekek karácsonyi képeskönyvét! Jó barátja, Miklós bácsi pedig, aki épp úgy szereti a gyermekeket, pingált sok szép angyalkás, Jézuskás képet hozzá. Mikor elhozták nekem megmutatni, csak összecsaptam a kezemet örömömben. Vissza sem adtam nekik, hanem mindjárt elküldtem a nyomdász bácsiknak és megkértem, hogy sokat, nagyon sokat nyomtassanak, mert azt szeretném, ha minden magyar gyermeknek jutna belőle! Nézegessétek, olvasgassátok olyan szeretettel, mint amilyen szeretettel küldi nektek ezt a szép könyvecskét Székesfehérvárról, 1932. év karácsonyára Héjj Erzsébet óvónéni.

Mutass kevesebbet