A magyar igekötő szófajtani útja

A magyar igekötők állományi vizsgálata című munkámban (Akadémiai Kiadó, Bp., 1976) rámutattam arra, hogy napjaink leíró nyelvtanaiban nem találunk az igekötőre mint szófajra nézve megnyugtató meghatározást, és sem a nyelvtanok, sem pedig más jellegű irányadó művek (pl. A magyar nyelv értelmező szótára, A magyar helyesírás szabályai stb.) nem egységesek az igekötőállomány kijelölésében. Említett dolgozatomban - különböző vizsgálatok alapján - megkísérlem az igekötő-állomány kijelölését és az igekötő szófaji meghatározását. Úgy éreztem azonban, hogy egyrészt az igekötővel kapcsolatos jelenlegi felfogás teljesebb megértése, másrészt munkám teljesebbé tétele végett fel kellene tárnom az igekötő eddig megtett szófajtani útjának történetét is, hitelesen leírva, hogyan kezelték, milyen elemnek minősítették az igekötőt a régebbi korok nyelvtanírói, milyen problémákat okozott nekik ennek az elemnek a sokarcúsága. Nem célja tehát ennek a munkának, hogy a magyar igekötők tudományos vizsgálatának teljes történetét az olvasó elé tárja, csupán néhány, az elemfajta szófajtanának történetével szorosan összefüggő szempontból próbálok benne képet adni az igekötők vizsgálatáról, a velük kapcsolatos álláspontokról, véleményekről. Elsősorban természetesen a szófaji besorolás - ezzel igen szoros kapcsolatban - a megnevezés s emellett a meghatározás és az állománykijelölés szempontjából. Az elsővel, az igekötők szófaji besorolásával kapcsolatban mindenekelőtt egy fontos kérdésre kell feleletet adnunk: önálló szófaji kategóriának tekinthető-e ma az igekötő, vagy nem. Erre a kérdésre minden bizonyítás nélkül - a szavak szófaji hovatartozásáról szerzett ismereteink alapján - nyugodtan igennel felelhetünk; nyelvtanaink egységesen annak ismerik el, noha nyelvészeink között - esetleg nem is ok nélkül - akadhatnak vagy akadnak is más felfogást vallók. Több nyelvtankönyvünk tekinti ugyan a határozószók alcsoportjának (így pl. az MMNyR. is), de önálló szófajiságukat ezek sem vonják kétségbe, hiszen a "határozószó" megnevezés ma nemcsak szófaj, hanem szófajcsoport jelölésére is szolgál szakirodalmunkban. Az ezt a szófajtani rendszerezést, illetve szófajcsoport-jelölést alkalmazó művek a határozószót mint szófajt a "valóságos határozószó" megnevezéssel különböztetik meg a szófajcsoporttól, illetve e csoport többi tagjától (általában a határozói igenévtől, az igekötőktől, a módosítószótól). A határozószókéhoz hasonló szófajcsoportot alkot a névszók csoportja is, mégsem jut eszébe senkinek sem, hogy az ebbe a csoportba tartozó főnevet, melléknevet, számnevet ne tekintse önálló szófajnak.

Mutass kevesebbet