A magyar irodalom kincsesháza (dedikált)

Alszeghy Zsolt. Baránszky-Jób László. A magyar irodalom kincsesháza. Budapest. Athenaeum Kiadás. (Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-t nyomása) 444 p. Egészvászon kötés. // A ​finn-ugor és török-tatár elemekből összetett magyar léleknek szellemi megnyilatkozását csak attól a kortól kezdve tudjuk ellenőrizni, amikor a nyugati kultúrnemzetek latin betűs írásához tért. A régebbi korra vonatkozólag a rokon népek kezdetlegesebb műveltségi fokot mutató szájhagyomány-termékeinek, egy-két őstörténeti adatnak, a magyarság életmódjának és a középkorban létrejött latin krónikáknak alapján mindössze annyit következtethetünk, hogy a honfoglaló magyarság lelki világát a sámánizmus fokán álló vallási képzetek és gyakorlatok, s e mellett erősen kifejlett hőskultusz jellemezte irodalmi megnyilatkozásában. A kettő egybe is olvadt, amint azt Álmos vezér születésének mondája bizonyítani látszik. A hatalom birtokosa a maga fennsőbbségét őseinek míthoszi eredetével és hősi cselekedeteinek emlékével támasztotta alá. Ebben a tekintélyt biztosító családi hagyományban juthatott szerep a világhódító hun királlyal, Attilával való rokonság emlegetésének is, így kapcsolódik bele a közvetlen magyar mult mondai emlékvilágába a hun honfoglalás története, amelyet a késő krónikás első honfoglalásnak nevez. Az ősi emlékeket gyűjtő középkori krónikás azonban nehéz helyzetbe kerül, amikor ennek a hun honfoglalásnak a magyar történetbe való beiktatását össze kell egyeztetnie a nyugati népek Attilát megítélő keresztény felfogásával: a pogányság harcát a keresztény népek ellen a keresztény historikus csak azzal a meggondolással dicsőítheti, hogy Attila az Isten büntető ostora volt. A kereszténység ellen küzdő pogány fejedelem kultuszát a keresztény térítés époly kevéssé láthatta szívesen, mint a magyarság igazi őseinek pogány vallási elemekkel átszőtt mondai emlékét; ez az oka annak, hogy a szorosan vett magyar őstörténet mondai világából, a honfoglalás harcaiból is alig egy-két mozzanat élhetett a nép emlékében, került az amúgyis tudákos, tehát a szájhagyomány mesejellegétől idegenkedő krónikások feljegyzésébe. A Kárpát-medencében elhelyezkedő magyarság ősi irodalmának emlékeit ezért mosta el az idő. Nyugattal szellemi kapcsolatainkat a keresztény Egyház térítő munkásai teremtették meg. A latin betűs írás első irodalmi termékei tehát vallásos jellegűek, író és közönség a latin írást ismerő egyházi rendekből került.

Mutass kevesebbet