A magyar irodalomkritikai gondolkodás a pozitivizmus korában

A monográfia rendszerbe foglalja a kiegyezés utáni korszak irodalomtörténeti és -kritikai gondolkodásának alakulását. E korszak tudománytörténete úgyszálván érintetlen terület, halott a modern magyar tudományosságnak - erényeivel és hibáival egyetemben - nemcsak intézményi és szervezeti kereteit, de nagyrészt gondolati alapjait is ez a periódus vetette meg. E gazdag anyagot a zerző társadalomtörténeti, esztétikai és történetfilozófiai szemlélettel, sokoldalúan, változatosan világítja meg.Képet nyer az olvasó az öregedő, elmerevedő világú Gyulairól, a puritán, kötelességvállaló Arany Lászlóról, a nagyszerű tudományszervező Heinrich Gusztávról, a gondolatokban bővelkedő, de konzervatív Asbóth Jánosról, a hatalmas munkabírású Szilády Áronról, a filológusról. Megismerkedhet a tehetséges, de nacionalizmusba süllyedt Beöthy Zsolttal, a körülrajongott Riedl Frigyessel, az élete végén elboruló elméjű Bodár Zsigmonddal, a frissen kezdeményező "kozmopolita" Endrődi Sándorral csakúg,y, mint a rezignált "humortanba" menekülő Reviczkyvel, a magyar későliberális esztétikai gondolkodás nagy magányossával, Péterfy Jenővel s megannyi kortársukkal.

Mutass kevesebbet