A magyar jakobinusok

Budán, a Vérmezőn dísztelen kőtömb jelöli a helyet, ahol Martinovicsnak és társainak fejét vette a bakó. Utcák, terek, intézmények őrzik nevükben a jakobinus összeesküvők emlékét, jelezvén, hogy forradalmi hagyományaink közé kitörölhetetlenül beletartozik e kis csoport 18. század végi tevékenysége. Martinovics nevének hallatára mégis zavar fog el. A magyar jakobinusok mozgalmát mindmáig valami homályos kétértelműség takarja, s ennek elsősorban Martinovics gyanús szerepe az oka. Ezt a homályt szeretné eloszlatni e tanulmány azzal, hogy egy kicsit kevesebb figyelmet szentel magának az összeesküvésnek, s valamivel többet az európai összefüggésnek, a magyar jakobinus mozgalom előzményeit és hátterét alkotó társadalmi és politikai mozgásoknak a Habsburg birodalomban és elsősorban Magyarországon. Elöljáróban le kell szögeznünk, hogy a jakobinus mozgalom kifejezést hagyományos értelemben használjuk. A 18. század végének ellenzéki nemesi reformmozgalmára vonatkozóan e kifejezés nem túl szerencsés. Márpedig a Martinovics-összeesküvés tagjainak többsége, a Refomátorok Titkos Társasága a nemesi reformerek táborából került ki. A "jakobinus" név jobban illik az összeesküvők másik csoportjára, a Szabadság és Egyenlőség Társaságára, ámbár elképzeléseik radikalizmusát illetően még ők sem azonosíthatók a francia forradalom jakobinusaival.

Mutass kevesebbet