A magyar jogtörténet forrásai

A magyar történelem hű tanúi a jog legkülönfélébb formában megjelenő dokumentumai: a törvények, a privilégiumok, a statútumok, a különböző célokból kiállított oklevelek, az ítéletlevelek s a szokásjogról informáló feljegyzések és gyűjtemények. Jóllehet a magyarság ősi joga jóval a keresztény államalapítás előtt keletkezett, s a keresztény jogrend kialakításakor meghatározta a magyar társadalom életét, vajmi kevés hiteles adat áll rendelkezésre róla. Ezért A magyar jogtörténet forrásai kronologikus kezdete a jogi írásbeliség kialakulása, Szent István kora. A szemelvénygyűjtemény rendhagyó módon kezeli a legkülönfélébb jogi dokumentumokat. Szempontja nem az időrend, rendezési elve nem az alkotmánytörténet időhatáraihoz igazodik, sokkal inkább a jog természetes belső fejlődésének ívéhez. Ennek megfelelően a kötet szerkezetében első helyen a jog forrásai állnak, a kibocsátott jogszabályok hierarchikus vagy kevésbé meghatározott rendjében. A jogalkotás és jogélet cím alatt nem csupán az alkotott jog, hanem a képződött jog és a jogi praxis dokumentumai is helyt kaptak. A kötet - igazodva A magyar alkotmánytörténet és A magyar jogtörténet szerkesztési elveihez - jogági és intézményi csoportosításban tartalmazza a sokszor először itt közölt vagy első ízben magyar fordításban közzétett jogi dokumentumokat. A közjog (királyi hatalom, szent korona tana, állam és egyház, országgyűlés, országos méltóságok, nemesi vármegye, társadalmi elemek) és a magánjog (jogképesség, család, házasság, gyámság, adományrendszer, tulajdon és kötelmek, öröklési jog, kereskedelmi jog) mellett a büntetőjog (bűncselekmények és büntetéseik), a büntetés-végrehajtási jog, a perjogok és törvénykezési szervezet vált a szerkesztő döntése nyomán a legfőbb szerkezeti elemmé. A kötet nemcsak jogászoknak és joghallgatóknak, hanem minden, a magyar jog története iránt érdeklődő olvasónak kivételes élményt nyújt.

Mutass kevesebbet