A magyar katona vitézségének ezer éve I-II.

A magyar katona vitézségének ezer éve. I.-II. kötet. [Magyarország hadtörténete a kezdetektől az első világháború végéig.] Horthy Miklós, József kir. herceg és Gömbös Gyula bevezető soraival. Írták: vitéz Berkó István, Gyalókay Jenő, Markó Árpád, Pilch Jenő. Szerkesztette: Pilch Jenő. Budapest, (1933). Franklin Társulat (ny.) 1 t. (címkép.) + XVI + 484 p. + 4 t. (ebből 2 színes, 1 kihajtható, 1 dupla oldalas) + 1 térkép (kihajtható); [4] + 506 p. + 4 t. (ebből 2 színes, 2 dupla oldalas). Oldalszámozáson belül 435 képpel, vázlattal és 10 melléklettel illusztrált. Az első kötet történeti íve a honfoglalástól a középkor hódító és a török kor védekező háborúin keresztül a Rákóczi-szabadságharcig foglalja össze a magyar hadtörténetet, a második kötet 1711-től az első világháborúig. A második kötetben számos elfeledett hadszíntérről is szó esik, szövetségesi rendszerünk következtében ugyanis a magyar huszárok olyan háborúkban is részt vettek, amelyeknek ismertetését a történelemoktatás jobbára mellőzi (részvétel a napóleoni háborúk itáliai ás francia színterén, részvétel a porosz–dán háborúban). A munka ezen kívül kitér a magyar légiósok részvételére a napóleoni háborúk francia oldalán, az amerikai polgárháború mindkét oldalán, illetve a búr háború búr oldalán. A kötetek egyik szerzője és szerkesztője, Pilch Jenő József (Pécs, 1872. május 29. – Budapest, 1937. szeptember 12.) katonatiszt, hadtörténész, katonai szakíró, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A Ludovika Akadémia tisztképző tanfolyamának hallgatója volt. Később a Brassói 24. Honvédgyalogezred címzetes hadapród őrmestereként, majd századosaként, ezt követően pedig a Pécsi 19. Honvédgyalogezred századparancsnokaként tevékenykedett. Majd a Pécsi Hadapródiskola segédtisztje, tanára, a Honvéd Gazdasági Tiszti Iskola tanára, később parancsnoka lett. Ezután a Ludovika Akadémia katonai földrajz tanáraként, a Budapesti Hadtörténeti Levéltár és Múzeum Könyvtárának igazgatójaként, valamint a vidéki katonai könyvtárak főfelügyelőjeként is dolgozott. Gyalókay Jenő és Markó Árpád mellett fontos, meghatározó szerepet töltött be a 20. század magyar hadtörténet-tudományának megújításában, átfogó, rendszeres kutatásában. Előszó: Amikor «A magyar katona vitézségének ezer éve» című művünk megírását elhatároztuk, Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek, hadtudományi műveihez írt előszava irányított és lelkesített bennünket. Azt írja ez a páratlan magyar katona, hogy «Magyar vitézeknek dicsőséggel földben temetett csontjait és azok nagy lelkeinek umbrái, az kik egyik világ szegletirül az másikra vitézséggel a magyaroknak, és egyik tengertűl a másikig sok száz esztendeit csináltak kard élivel békességes megtelepedést nekik, nem hadnak nékem alunnom, mikor kévánnám, sem henyélnem, ha akarnám is. Igen szeretője vagyok az ő dicsőségeknek, hogy én elmulassam az ő intéseket, kiket nem csak nappalbéli elmélkedésemben juttatnak, de még étszakabeli elmémben is előmben tüntetnek, mondván: ne alugyál, ne keresd a gyönyörűséget; látod e romlott hazánkat, melyet mi annyi vérontással, verésekkel és untalan való fáradsággal nyertünk, oltalmaztunk és sok száz esztendeig megtartottunk: kövesd az mi nyomdokunkat, ne szánd fáradságot, ne szánd véredet, ne szánd életedet!» Mi, e könyvnek katona-írói, végigböngésztük a magyarok vitézségétől tündöklő hadtörténelmünk dicső tetteit és azokon megbátorodtunk és munkánkat, hogy ismét Zrínyi szavaival éljünk, elsősorban is a «ti dicsőséges árnyékotoknak és tisztességgel temetett csontjaitoknak dedicáljuk!» Egységes, díszesen aranyozott, illusztrált, kiadói, piros festett egészvászon kötésben.

Mutass kevesebbet