A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia és a testvérintézetek összefoglalt története I-II.

Mint a Magyar Néphadsereg volt hivatásos tisztje, feladatomnak tekinthetem-e a Magyar Királyi Honvédség tisztképzésének fellegváráról, a Ludovika Akadémiáról írt történelmi könyv kiadását? A kérdést magamnak tettem fel azután, hogy a nyugatra menekült Magyar Királyi Honvédség volt hivatásosai megkérdőjelezték. Igen, mert valóban a Néphadsereg tisztje voltam. Azért is feladatom, mert úgy érzem, hiteles vagyok a felmerült kérdésben, és a mai összegubancolt politikai világban, mint olyan személy, aki a Magyar Népköztársaság érdemes és kiváló sportolója voltam, a Honvéd Sportszázad tagja, a Sztálin Katonai Poltikai Akadémia sporttisztje, a mai Magyar Honvédség nyá. ezredese, és az '56-os magyar szabadságharc fegyveres harcosa. Demonstrálni szeretném a magam példáján keresztül, hogy a magyar katona mindenkor a hazáját és nem egy politikai irányzatot szolgált (szolgál). Szeretném dedikálni ezt a gondolatot az állam vezetőinek, polgárainak, katonáinak. Először akkor fogalmazódott meg bennem ez a gondolat, amikor a dicsőséges '56-os forradalmunk után, a bitófától nyugatra való menekülésemben oly sok lenézést, megvetést kaptam a volt Magyar Királyi Honvédség nyugatra menekült tagjaitól, mert a "Vörös Hadsereg"-ben szolgáltam. Tovább erősödött és erősödik bennem ez a gondolat, amikor látom, hogy az elmúlt 12 év alatt otthon, Magyarországon nincs kellő megbecsülése a volt Néphadsereg magas szinten kiképzett hivatásos tisztjeinek, tiszthelyetteseinek.

Mutass kevesebbet