A magyar királyi kegyúri jog Szent Istvántól Mária Teréziáig

Annak a szoros frigynek, mely Magyarországban a katholika egyház és a királyság között, egy időben történt megalapításukkor, létrejött, külső kapcsát a királyi kegyuraság képezi, mely az egyházi és állami életnek minden időben nevezetes tényezője vala. Ezért a nemzet és uralkodói féltékeny éberséggel őrködtek fölötte, kíméletet nem ismerő erélyességgel oltalmazták. Jelentőségét a hazai történelem és jogtudomány munkásai is kellően fölismerték és méltatták; anélkül azonban, hogy fejlődésére és viszontagságaira teljes világosságot árasztani képesek lettek volna. Számos kérdés megoldása elé elháríthatatlan akadályokat gördít a történeti emlékek hiánya vagy hézagossága, ami hazai levéltáraink pusztulásának, különösen a régi királyi levéltár megsemmisülésének következménye. És az ily módon támadó nehézségeket még növeli az a zavar, amit a forgalomba hozott hamis oklevelek idéztek elő. A római szent-szék levéltárait szintén sok csapás érte. Szent István korából semmit sem, a XI. és XII. századból igen keveset őriztek meg. Azonban a XIII. század elejétől már gazdagoknak mondhatók.

Mutass kevesebbet