A magyar költészet kézikönyve I.

Toldy Ferenc. A magyar költészet kézikönyve. Pest, 1855. Heckenast Gusztáv (Landerer és Heckenast). 735 p. Fűzött félvászon. (A magyar nyelv és irodalom kézikönyve) // A jelen munka rendeltetése az irodalommal megbarátkozni akaróknak vezérfonalul, az irodalomtörténet tanulmányzóinak kisded segéd könyvtárul szolgálni. Mindkettőt eszközli, a mennyiben a koronként feltűnt jelesb, vagy idő szerint hatásosabb, s az uralkodó vagy külön tekintetekben figyelemre méltó irányokat képviselő irók benne életök, munkálkodásaik s ezekből válogatott darabokban vezettetnek föl. Első tekintetben a széptani, másodikban a történeti szempont vezérlette szerzőt, s ha az utóbbi, elsőséget bír az első felett, ennek oka a tárgyalásbavett nagyobb időkör természetében fekszik, mely csak a jelen században emelkedvén classicitásra, megelőző korszakaiban nagyobb részt inkább históriai, mint műbecscsel bír. De ez nem szállítja le régibb irodalmunk érdekét: valamint az országos történetét sem az, hogy nem csupa fényes és nagyszerű eseményeket és tetteket beszél; sőt fajunk szellemi átismerésére, és csak ilyenből meríthető teljes öntudat nyerésére irodalmának mindenkori állapotjait és műveit kell ismernünk - különösen mióta ez állapotok, némi, bár nem teljes, kifejezésöket az irodalomban lelték. Ez utóbbi okból szorítkoztam az új , vagyis a mohácsi veszedelem ótai irodalomra jelen munkámban, miután az ó és középkor emlékei, a mennyiben az enyészetet elkerülték, nemzeti jellem helyett főleg csak egy osztályét, a szerzetes rendét, viselik és tükröztetik vissza. Mi a tárgyalt irók kiválasztását illeti, a korlátolt tér miatt főleg a korok és fontosb irányok képviselőire szorítkoztam. Ezért a nevekben és munkákban elég gazdag XVI. századból, melynek irodalma különben is inkább osztályokat mint egyéniségeket tüntet fel, aránylag keveseket adtam; a XVII-ben, hol már egyéni önállóság leszen észrevehető, a régi irányok folytatói mellőzésével, inkább ama kevesebb kitűnőknek nyitottam nagyobb tért; a XVIII-nak nagy seregéből csak a históriai és egyszersmind belső becsű irók vétettek be (ezért a népies iskola csak egy pár képviselővel van elvégezve), a XIX-dik század ellenben a széptani becs és gyakorlati fontosság tekintetéből lehető bőséggel tárgyaltatott.

Mutass kevesebbet