A magyar nyelv finnugor alapjai

Bereczki Gábor professzor több mint negyedszázada a finnugor nyelvészet tanára az ELTÉ-n. 1973-1986-ig volt a Finnugor Nyelvtudományi Tanszék vezetője. Ezt követően egy évtizeden keresztül az észak-olaszországi Udine egyetemének volt nyilvános rendes tanára, de ezzel párhuzamosan egy-egy évig Bolognában és Padovában is tevékenykedett. Fiatalabb éveiben több mint tíz alkalommal utazott hosszabb időre a Volga-Káma-vidékre, az ottani finnugor és török nyelvek helyszíni tanulmányozása céljából. Vikár László népzenekutatóval együtt hatalmas népdalanyagot gyűjtött az említett népeknél, melyből eddig három testes kötet jelent meg. Bereczki Gábor szűkebb szakterülete a cseremisz nyelv. Ennek leírását adja Chrestomathia Ceremissica című munkája. Legújabb, Grundzüge der tscheremissischen Sprachgeschichte című műve a cseremisz hangtörténetet tárgyalja. Több terjedelmes tanulmánya foglalkozik a finnugor és a török nyelvek közötti kölcsönhatással. A szerző sok energiát fordított a rokon népek, elsősorban az észtek népköltészetének és szépirodalmának hazai megismertetésére. Több mint negyedszáz mű fordítása vagy összeállítása fűződik nevéhez. Bereczki Gábor tankönyve csaknem két évtizeddel ezelőtt megjelent azonos című jegyzetének javított és bővített kiadása. Időközben számos új eredménnyel gazdagodott a finnugor nyelvészet. Régi tételek dőltek meg, tökéletesedtek a kutatási módszerek, ezért sürgetően időszerűvé vált, hogy ezek a változások az egyetemi oktatásban is tükröződjenek. A mű egy tudománytörténeti fejezettel is kiegészült. A könyv tulajdonképpen magyar szempontú bevezetés a finnugor nyelvészetbe, amely szervesen egészíti ki a magyar szakos hallgatók nyelvtörténeti tanulmányait. A magyar szakos hallgatók mellett haszonnal forgathatják a nyelvészet más területei, különösen az általános nyelvészet iránt érdeklődő diákok, sőt kutatók is. A mű elsősorban a finnugor nyelveket tartja szem előtt, de számos utalást tartalmaz a finnugor kort megelőző uráli periódusra vonatkozólag is. Az egyes fejezetek végén megadott bibliográfia napjainkig terjed.

Mutass kevesebbet