A magyar regény története

Császár Elemér. A magyar regény története. Budapest, 1939. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda (Ny.). 400 p. Egészvászon. / A magyar regény fejlődését akarom ebben a könyvben megrajzolni. Azon az úton kívánom végigvezetni az olvasót, amelyet ez a műfaj irodalmunkban megfutott, míg első, félénk, bizonytalan tapogatódzásaitól kezdve eljutott a jelenkor küszöbére, s ezalatt a legkedveltebb, leggazdagabban kivirágzott költői műfajjá fejlődött. A regény ma valóban a költészetnek legnépszerűbb hajtása, akor becézett gyermeke, melyben az magára ismer. Visszatükrözi egész valóját: erkölcsi fölfogását, érzés- és gondolatvilágát, eszméit és törekvéseit, hívebben és teljesebben, mint bármely más költői faj. Az emberiség szíve dobbanásait jobban kihalljuk a lírából, az emberi értelmet foglalkoztató gyakorlati kérdések megoldására szívesebben vállalkozik a dráma, de ha a kor lelkét a maga egész gazdagságában és a kor emberét minden sajátosságával, az élet minden jelentkezésében meg akarjuk ismerni, akkor a regényhez kell fordulnunk. Így a regény fejlődésének rajza több egy műfaj történeténél, mert azt is föltárja, hogy az egymást követő korszakokban mint változott az ember lelkivilága és a kor szelleme. A magyar regény történetét ezenfelül még érdekesebbé teszi két egymással kapcsolatos mozzanat. Az egyik az a szerencsés körülmény, hogy a tehetséggel gazdagon megáldott írók egész sora működött ezen a téren, s így, míg drámáink közül csak kettő áll olyan magasan, hogy a világirodalmi mérték is fölér hozzájuk, a Bánk és Az ember tragédiája, addig regényköltészetünk termékei között nagy számmal találunk olyan alkotásokat, melyeket együtt lehet említeni a nyugat nagy regényeivel. Regényköltészetünk értéke nagyobb, mint amennyit nemzetünk súlya szerint várhatnánk, s ez a magyar szellem fejlettségének nyomós bizonyítéka.

Mutass kevesebbet