A magyar Szent Korona

A ​magyar királyok koronázási jelvényeit a XI. század európai szokásoknak megfelelő jelvények alkotják. Az Árpád-kor folyamán a koronázásnál, melynek során egyházi szertartás keretében avatták fel a jelöltet királlyá, a korona, a jogar, az országalma és a kard használata állandósult. Az utóbbi kettő az elveszettek pótlására később került az együttesbe. A koronázási viseletben a palást – magyar jellegzetességként – a koronázási ornátus állandó részévé vált. A jelvények kiválasztását a XII. század folyamán az határozta meg, hogy az első magyar uralkodó, Szent István személyéhez kapcsolódtak-e. A relikviák, viszontagságos sorsuk ellenére, Európa legrégebbi koronázási együttesét képezik. A koronázási jelvények 33 év után, 1978-ban kerültek vissza Magyarországra, a Magyar Nemzeti Múzeumba. A magyar államiság millenniumi évének megnyitása alkalmából, 2000. január elsején a Szent Koronát, a jogart, az országalmát és a kardot a Parlament Kupolacsarnokában helyezték el. A kötet ismerteti a magyar királykoronázások szertartását, a jelvények kialakulását, leírását és történetét. Első ízben jelennek meg együtt, egy kötetben a koronázási jelvények és a koronázásokon használt egyházi liturgikus tárgyak, valamint 200 év után a koronázási jelvényekről 1792-ben készített színes metszetek. Tóth Endre több évtizedes kutatását foglalja össze, megelőlegezve egy készülő monográfia eredményeit. Szelényi Károly színes felvételei pedig jól érzékeltetik a középkori ötvösség és textilművészet egyedülálló értékeinek szépségét.

Mutass kevesebbet