A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei IV. kötet 1957.május 21-1957. június 24.

1957. május közepén elérkezett az idő arra, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt hozzálásson a júniusra tervezett országos pártértekezlet közvetlen előkészületeihez, lezárva ezzel az ideiglenesség több mint féléves korszakát. A párt vezető szerveinek üléseit a május végétől június végéig terjedő időszakban ennek megfelelően a pártértekezlet előkészítését szolgáló napirendi pontok tárgyalásai uralták. Hangsúlyozottan nem kongresszusra, hanem pártértekezletre készültek. A konszolidáció ugyanis korántsem volt befejezettnek tekinthető, de a vezetőségnek szüksége volt arra, hogy a hatalmi rendszer csúcsán teljes felhatalmazással és a kommunista pártoktól megszokott rendes kerékvágásba visszatérve irányíthassa az ország dolgait. A pártértekezlet nem volt szabályszerű forma fontos döntések meghozatalára az MDP-ben, amellyel az MSZMP - 1956. november 1-jei alapító nyilatkozatával ellentétben - folytonosságot vállalt, éppen a júniusi konferencián fogadták el azt a szervezeti szabályzatot, amely legalizálta. Mindez azonban csekélység volt azokhoz a párton belüli alkotmányos problémákhoz képest, amelyek magának az MSZMP-nek és vezető szerveinek létrejöttét jellemezték. Az MSZMP szűk vezető csoportja a mind nagyobb tekintélyt szerző és egyre határozottabban irányító Kádár Jánossal az élen nagy utat tett meg 1956 novembere óta. Mindenekelőtt sikerült megoldania elsődleges feladatát, az államhatalom szilárd birtoklását, minden nyílt ellenállás letörését és a hatalmi-közigazgatási szféra helyreállítását. Nagygyűlések, felvonulások és különösen a május 1-jei hatalmas tömegmegmozdulás révén társadalmi támogatottságának növekedését is tudta demonstrálni. Az Országgyűlés májusi ülésszakán Kádár János kormányának politikáját is jóváhagyatta, parlamenti beszéde és zárszava jelezte, hogy olyan politikus került az ország élére, akivel hosszú távon kell számolni. A Kádár János körül tömörült csoport sikerrel fogadtatta el vezető szerepét a párttagság zömével, hathatós szovjet közreműködéssel távol tartotta az országtól a riválisként szóba jöhető Rákosi-csoportot, és az MDP bázisán sikerrel építette fel tömegpártként az MSZMP-t. Sikeresnek bizonyult a gazdaság konszolidációja is, a Szovjetunió vezetőivel lefolytatott gazdasági tárgyalások után lehetőség nyílt olyan éves terv és költségvetés összeállítására, amelynek révén elkerülhető volt a népgazdasági egyensúly felborulása és az infláció elszabadulása éppen úgy, mint a kemény restrikciós intézkedések. Kádár János tehát - a kommunista mozgalom szemszögéből nézve - kitűnő politikai teljesítményt nyújtott, ennek megfelelő volt a Moszkvában kiállított félévi bizonyítvány. A sikernek azonban komoly ára volt. Mivel a párt vezetőinek politikája minden lényeges kérdésben a hatalom ügyének volt alávetve, hamar kiderült, hogy a konszolidáció csakis az 1956 októbere előtti szovjet típusú rendszer csaknem minden lényeges szerkezeti elemének helyreállítása útján valósítható meg.

Mutass kevesebbet